Tegnapelőtt 15 690 forinton kötöttek utoljára Brau-részvényre üzletet a BÉT-en, ezzel a sörpapírok 15 éves tőzsdei története zárult le. A Brau egyik jogelődjének, a Martfűi Sörgyárnak a részvényét (akkor még Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár néven) 1990 októberében, a másikat, a Soproni Sörgyár papírját a Kisbefektetői Részvényvásárlási Program zászlóshajójaként 1994 májusában vezették be a tőzsdére. A BÉT fennállása óta 99 részvény fordult meg a parketten, ebből 33 céget felvásároltak, kilenc pedig a felszámolás sorsára jutott (legutóbb a Styl). Két papír beolvadással tűnt el a színről, a Martfű a Brauba, az OTP elsőbbségi részvénye a bank törzsrészvény-sorozatába olvadt bele. Mától 45 tagja van a részvények mezőnyének, szemben az 1999. végi 64-gyel.
A kivezetések mellől ráadásul az utóbbi években eltűntek az új bevezetések. 2000 májusában került a tőzsdére – egy évvel a frankfurti debütálás után – a Graphisoft, majd 2001-ben (némileg hátsó kapus módon, a Virginia „bőrébe bújva”) az econet. Utóbbit követte még abban az évben a Skoglund. 2003-ban két sorozatnyi Forrás és egy immár valódi likvid papír, az FHB következett, az ÁPV Rt. jóvoltából. 2004-re az utóbbi évek első valódi magán-emissziója, a FreeSofté jutott. Idén egyelőre semmi, csak várni lehet, hogy a második félévben, egy, esetleg két új cég jelenik meg a parketten. (Persze, efféle várakozások a korábbi években is voltak...)
Ugyanakkor a kijáratnál toporgók sora meglehetősen hosszú. A Zalakerámiának esetleg már csak néhány hete van hátra a tőzsdén, és követheti a csőd szélén egyensúlyozó Humet, a NABI, a Kartonpack, de egy sikeres privatizáció és ajánlat után akár az Antenna is. Az év végére rossz esetben akár 40-re, vagyis az 1994-es szintre csökkenhet a BÉT-en forgó részvények száma. (És ezeknek is csak egy része forog ténylegesen.)
A bevezetések elmaradása – bármenyire is hajlamos a piac ezt a tőzsdén magán számon kérni – aligha csak magának a BÉT-nek róható föl. Amíg a nagyobb transzparencia versenyhátrányát, magasabb költségét nem ellensúlyozza a könnyebb forráshoz jutás, a vonzóbb menedzsmentopciók lehetősége, a hazai alapok és magánbefektetők papíréhsége, netán az állam által adott, sokba nem kerülő átmeneti adókedvezmény, addig a magyar középvállalatok továbbra is legfeljebb csak beszélni fognak a tőzsdei bevezetés – kellőképpen távoli – tervéről...
Korányi Tamás G.