Még az idén teljesen magánkézbe kerülhet a magyar elszámolóház. Egy csütörtökön megjelent kormányhatározat szerint a kormány felkérte a pénzügyminisztert, hogy hatalmazza fel az irányítása alatt álló ÁPV Rt.-t az MNB tulajdonában álló Keler-részesedés eladásáról szóló megállapodás aláírására a jegybankkal. A jelek szerint a Keler-pakett értékesítésére még 2005-ben sor kerülhet.
A Kelert 1993 októberében alapította a jegybank és a két tőzsde. Az 500 millió forintos jegyzett tőkén 50-25-25 százalékos arányban osztoztak úgy, hogy a két tőzsde egyenként 125 milliós hozzájárulásának csak a felét kellett pénzben kifizetni, a többit betudták az addig is működő elszámolási szoftverek átadásába. A Keler 12 éve alatt tüneményes pályát futott be, saját tőkéje a 2002–2004 közötti összesen majdnem egymilliárdos és a tavaszi 2 milliárdos osztalék kifizetése után is meghaladja a 12 milliárd forintot, ráadásul idei eredménye is váratóan átlépi a kétmilliárd forintot. A Kelert a BÉT évek óta meg akarja szerezni, hogy a két tőzsdét és az elszámolóházat egyesítve tőzsdeképes pénzügyi szolgáltató céget hozzon létre. (A terv egyik indoka, hogy gazdaságilag ésszerűbb lenne, ha nem az elszámolóházban, hanem a két tőzsdénél képződne az értéklánc nyereségének jelentősebb része, hiszen a két tőzsde 2007-ig adómentességet élvez, szemben a rendesen adózó elszámolóházzal.)
A BÉT először 2004 márciusában akarta megvenni a BÁT 25 százalékos Keler-pakettjét 2,892 milliárd forintért, ám az üzletet az utolsó pillanatban – egy nem tisztázott elővételi jogra hivatkozva – meghiúsította a jegybank. Ezután következett a BÉT- és BÁT-részvények többségének eladása a HVB és a bécsi tőzsde vezette konzorciumnak, amely azóta sem tett le a Keler megszerzéséről. Tavaly nyáron a BÁT egy ötszázalékos pakettet kétharmad-egyharmad arányban, 589 millió forintért (a vételár mindkét esetben megegyezett a Keler Rt. aktuális sajáttőke-értékével) eladott az MNB-nek és a BÉT-nek. Ekkor a jegybank és a két tőzsde aláírt egy megállapodást, amely tisztázta a Keler-tulajdonosok elővételi jogát. Ennek alapján ha majd az MNB értékesíti a pakettjét, az ügylet értékén a két tőzsdének arányosan elővételi joga van. (Mivel a BÉT 68,5, a BÁT 76 százalékát ellenőrzi az osztrák hátterű konzorcium, a gyakorlatban a HVB-vezette csapatnak van a Kelerre elővételi joga.)
A mostani kormányhatározat lehetővé teszi, hogy az MNB a számára közbeszerzéssel terhelt értékesítés terhétől megszabaduljon, azt az ebben a műfajban profi ÁPV-re bízza. Az 53,33 százalékos pakett könyvértéke a 2004 végi mérleg alapján 6,4 milliárd, a 2005 féléves adatok alapján majdnem 7,5 milliárd forint. A bevétel – meg az MNB-re jutott tavalyi év utáni 1,067 milliárdos osztalék – az MNB számára rendkívüli bevétel, amelyet vélhetően minél nagyobb részben el akar vonni a költségvetés, így az egész akció valamiféle privatizációs tranzakcióként is felfogható. Ugyanakkor a Keler nemcsak elszámolóházi, de nemzeti értéktári funkciókat is ellát. Ezt a jegybank nem szeretné teljesen kiengedni ellenőrzése alól, ezért valószínűleg sor kerül a két funkció szervezeti elválasztására is, és az értéktári tevékenység felett megmarad valamiféle jegybanki kontroll.
A pakett egyedüli reális vevő a BÉT lehet, bár nem kizárt, hogy valamelyik nemzetközi elszámolóház is feltűnik érdeklődőként. A BÉT a vételárat valószínűleg hitelből tudná finanszírozni, mivel több mint hárommilliárdos jelenlegi készpénzállománya a BÁT megvételére kell. Ugyanakkor a Keler működéséhez aligha szükséges 12–14 milliárdnyi készpénz, így az új tulajdonos valószínűleg jókora osztalék kiosztásával kezdi uralmát felette. A pénzosztásnak legfeljebb az szabhat határt, hogy az állam kilépése a tulajdonosi körből elvileg önmagában is növeli a Keler – persze inkább csak elméleti – kockázatát, így nem lenne szerencsés pénzügyi hátterétől is megfosztani. Középtávon a tőzsde és az elszámolóház integrált irányítása tovább csökkentheti a költségeket, ami értelemszerűen javíthatja a BÉT-részvények tőzsdei bevezetésének esélyeit.
Korányi Tamás G.