A két héttel ezelőtti, 890 pontos korrekció után tegnap újabb nagy esés következett, a BUX a kora délutáni 1200 pontos mínusz után 974 pontos csökkenéssel zárta a kereskedést. A legtöbbet természetesen az utóbbi hetek sztárjai estek, az Egis (több mint 10 százalékot), a Mol (7,5 százalék) és az OTP (6 százalék). Az utóbbi fél évben a magyar piacon több milliárd eurónyi profitot elérő befektetők a baljós jelekre – a cseh korona és a zloty tegnap jelentősen esett az euróhoz képest – azonnal eladási megbízásokat adtak, ráadásul olyan ütemben, hogy az áresés a kora délutáni órákban szinte megállíthatatlannak látszott. A nap végére a jó amerikai kezdés után ugyan előjöttek a vevők – köztük sokan a nap elején a hangulat láttán még eladók voltak –, de ennek ellenére a mai kereskedés nem sok jóval biztat. (A tapasztaltabb hazai kisbefektetők bizonyos árszinteken ma akár már óvatos vásárlásra is készülhetnek, ugyanakkor lehet, hogy a londoni alapkezelők egy része menteni a menthetőt alapon a nap elején még rázúdítja a piacra a februárban vett Moljait.)
A december végi értékhez képest a BUX még mindig csaknem 15 százalékos pluszban van, és a március első napján elért 18 673 pontos rekordhoz képest még mindig csak egy számjegyű az esés. Az utóbbi egy évben 100 százaléknál nagyobb ütemben emelkedő két húzópapír közül az OTP 14, a Mol 12 százalékkal van az abszolút csúcsa alatt. A kisebb cégek közül a 100 százalékos drágulást szeptembertől március elejéig abszolváló Egis az egyedüli, amelynél a korrekció két számjegyű, de például a BorsodChem még mindig a február közepi árszintje felett zárt.
A BUX történetének eddigi – nemcsak pontban, de százalékban – nagy esései mindig a nemzetközi tőzsdei trendekhez illeszkedtek. Most nincs világméretű tőzsdeválság, ám a közép-európai térség részvényeinek átárazása – az EU-csatlakozást kicsit késve követő jó féléves eufória után – megkezdődött. Míg alig egy hete még azt indokolták az elemzők, hogy miért kell egy OTP-t a vezető európai bankokhoz képest prémiummal árazni (akár a könyvérték négyszeresén és 12 feletti P/E mellett is), a Molra pedig egyesek húszezres célárat sem átallottak adni, most hirtelen a sok szakértő a másik végletbe esik és 15 ezres BUX-ot tart reálisnak. Hogy egy tőzsdén mi a „reális” árszint, az persze mindig csak utólag derül ki – mondjuk egy ötéves indexgrafikont figyelve –, és az is bizonyos, hogy az átárazás legtöbbször alapos átbillenést is jelent. Az mindenesetre borítékolható, hogy az Új Európa papírjai ma sokkal több nagybefektető számára jelentenek célpontot, mint akár tavaly ilyenkor, és akár trendfordulónak, akár múló korrekciónak bizonyul a tegnapi nap, a vezető magyar (és lengyel) papírok – ha nem is P/E-prémiummal – ott maradnak Európa tőzsdei térképén.
Korányi Tamás G.