A kilencvenes évek elején előfordult, hogy a tőzsdén kívüli részvénypiacon egy-egy héten több papír fordult meg, mint a tőzsde parkettjén. Mára a magyar részvények otc (tőzsdén kívüli) piaca jószerével teljesen kihalt, a teljes tavalyi forgalom sem éri el egyetlen átlagos tőzsdenap 10 milliárd forintos forgalmát.
Az otc-piac sztárjai a kilencvenes évek derekán az áram- és a bankpapírok voltak. Az előbbiek kivétel nélkül tőzsdére kerültek (bár azóta a Dédász, a Titász és az Édász már távozott is onnan), a bankpapírokat pedig a fő tulajdonosok gyűjtötték be, kiszorítva a kisrészvényeseket (MKB, BB). A harmadik nagy szektor, az energetika élesen kettévált alsó- és felsőházra. Az előbbieket adnák, de nem veszik, az utóbbiakat – főként az osztalékvadászok – boldogan vennék, de nincsenek eladók.
A külföldi tulajdonban lévő erőmű- és gázszolgáltató cégek némelyike az utóbbi években egészen magas osztalékkal örvendeztette meg tulajdonosait. A hagyományosan jól fizető Tigáz és Mátrai Erőmű mellett e körbe tartozik a tavaly 66,4 százalékos osztalékot fizető Dumaneti Erőmű is. A kilencvenes évek közepén 30-40 százalékon kapható Budapesti Erőmű papírjait másfél éve 198 százalékon vette vissza az EdF.
Tényleges forgalom – de legfeljebb havonta néhány üzlet, esetenként pár millió, legfeljebb pár tíz millió forint értékben – csak a Mátraiból és a Tigázból volt tavaly. Előbbi az évet 100–110, utóbbi 115–125 százalékon kezdte (NAPI Gazdaság, 2004. január 12., 7. oldal), és 130, illetve 150 százalék feletti árfolyamon fejezte be. Figyelembe véve a Mátrai 19 és, a Tigáz 24,4 százalékos osztalékát, durva becsléssel a Mátraira 40, a Tigázra 45 százalékot valamivel meghaladó éves hozam adódik. A két papír – és a hozzájuk sok szempontból hasonló, csak éppen még ritkább, évente 12–15 százalékot fizető KITE-részvény – a legstabilabb magyar osztalékpapírok közé tartozik, így a 2004-es kamatszintcsökkenés (a jegybanki alapkamat 3 százalékkal esett) kellemesen érintette ezeket.
Bár az idei osztalék mindkét társaságnál – különböző okok miatt – esetleg kifejezetten alacsonyabb lesz, mint tavaly (különösen a Tigáz megnövekedett amortizációja jelenthet kockázatot), a jelenlegi árszinten számítva is 13–15 százalékos, valószínűleg hosszabb távon is fenntartható osztalékhozam bőven kompenzálhatja az otc-papírok egyéb hátrányait. A hátrányok közül nem is a csekély likviditás a legjelentősebb (ez inkább a potenciális vevőket sújtja), hanem a teljes információhiány. Sem a Mátrai, sem a Tigáz nem nyilvános cég (annak ellenére, hogy mindkettőnek több száz magán- és több tucatnyi intézményi részvényese van), így a befektetők év közben sötétben tapogatóznak. Mindkét cég féltékenyen őrzi információs monopóliumát, gondosan elhárítva a befektetői érdeklődéseket.
Ez a Mátrai esetében annál is paradoxabb, mivel annak fő tulajdonosa, az RWE a Tigázban a maga 45 százalékával maga is „kisrészvényes” a döntések terén monopolhelyzetben lévő Italgas mellett. Talán ha a tőkepiaci törvény soron következő felülvizsgálatakor a törvényalkotók felfigyelnének arra, hogy nemcsak az a papír nyilvános, amelyet – bár már esetleg csak tíz részvényese van – a PSZÁF nem törölt a listáról, hanem az is, amely „spontánul” került akár évtizedekkel ezelőtt a piacra...
Az otc-részvények elvárt osztalékhozama egyébként évek óta legalább 3-4 százalékponttal magasabb, mint a tőzsdei papíroké, ami nem meglepő. Az Elmű 22 ezer forint felett nagyjából 10, a Matáv, a Démász 9 százalékos osztalékhozammal kecsegteti részvényeseit megfelelő információk és likviditás mellett. Persze az is tény, hogy a Mátrai vagy a Tigáz fő tulajdonosait még annyira sem érdekli papírjuk árfolyama, mint a Deutsche Telekomot a Matávé.
Korányi Tamás G.