Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Felügyeleti állásfoglalások címmel jelent meg egy vaskosabb anyag nemrég a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján. A tőkepiaci területtel foglalkozó gyűjtemény (amelyet eddig is rendszeresen elérhetővé tett a felügyelet) frissítése a már korábban kiadott véleményeket számos újjal kiegészítve foglalja össze a PSZÁF-hez az ügyfelektől jogértelmezéssel kapcsolatban érkezett kérdéseket, illetve az arra adott válaszokat.
A gyűjteménynek jogilag nincs kötelező ereje, s mint az anyag bevezetője is felhívja rá a figyelmet, nem minősül jogi iránymutatásnak. Ugyanakkor számos, a tőkepiaci törvény által nyitva hagyott kérdésre próbál meg választ adni, s egyes válaszok alapján úgy tűnik, a PSZÁF néha újragondolhatta akár saját gyakorlatát is.
A nyilvános társaságokban történő befolyásszerzéssel kapcsolatban több vitás pontot is igyekeznek megvilágítani a felügyeleti útmutató friss pontjai. Ilyen például a szavazati jogok gyakorlása abban az esetben, ha a nyilvános vételi ajánlatra vonatkozó előírások megszegésével szerez egy befektető befolyást nyilvános részvénytársaságban. A tőkepiaci törvény előírásai szerint ugyanis ebben az esetben a befolyást szerző részvényesi jogai felfüggesztődnek, s a felügyelet ezt határozatában kimondhatja. Ugyanakkor a törvény arra nézve nem tartalmaz útmutatást, hogyan élhet újra jogaival a törvényi előírásokat teljesítő befolyásszerző. Az állásfoglalás szerint ha a felügyelet határozatlan időre függesztette fel a szavazati jogok gyakorlását, akkor a szavazati jogok újjáéledéséhez újabb felügyeleti határozatra van szükség.
Viszonylag kimerítően értekezik az anyag a szavazati jogok felfüggesztődésének körülményeiről, s az ennek következményeként beálló helyzetekről egy-egy részvénytársaságban. Érdekes például, hogy ha valaki a törvényi előírásokkal ellentétes módon szerez befolyást egy nyilvános társaságban, akkor mindaddig nem gyakorolhatja szavazati jogait, amíg a felügyelet által jóváhagyott nyilvános vételi ajánlatot nem tesz, s az ajánlattételi eljárás érvényesen le nem zárul. (Tehát maga az ajánlattétel vagy az arra vonatkozó ígéret nem elegendő.)
Nem kifejezetten kisrészvényes-barát álláspontot tükröznek a PSZÁF részéről a kiszorításról szóló szakaszok. A felügyelet szerint például nem csak a kötelező, de az önkéntes nyilvános ajánlat esetén is lehetőség van a kiszorításra. Ráadásul erre akár egyetlen részvény megvásárlásával is lehetősége nyílhat az ajánlattevőnek, akár akkor is, ha már az ajánlat előtt 90 százalékos befolyással rendelkezett az adott cégben. Kiderül az is, hogy a felügyelet szerint a nyilvános vételi ajánlat nem vonható vissza.
Persze vannak – legalábbis első olvasatban – egymásnak ellentmondó értelmezések is. A felügyelet például nem látszik egységes álláspontot képviselni abban a kérdésben, nyilvános ajánlattételi kötelezettséggel jár-e, ha a fő tulajdonos 100 százalékos leányvállalatára ruházza át valamely társaságban lévő, 33 százalékot meghaladó tulajdonrészét.
