Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Öreg tőzsdei rókák alig akarnak hinni a szemüknek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (közkeletű nevén tánya-törvény) jövőre hatályos módosításait böngészve. A törvényalkotó szinte a legnagyobb csendben nagyvonalú ajándékot adott a tőzsdéző vállalatoknak - és legalább ennyire az ügyleteket lebonyolító közvetítőknek -, amikor az adóalapot csökkentő jogcímek körét kiterjesztette a tőzsdei ügyletekkel. A törvény 7. §-ába újonnan belekerült e.) pont ugyanis kimondja: az adózás előtti eredményt csökkenti „az adózó által a tőkepiacról szóló törvény szerinti elismert piacon kötött ügylet alapján az adóévben elszámolt ráfordítást meghaladóan elszámolt bevétel 50 százaléka a gazdasági társaságnál és szövetkezetnél”. A törvény kiveszi e pont hatálya alól a pénzügyi intézményeket, befektetési vállalkozásokat, biztosítókat, ugyanakkor alkalmaz egy megszorítást, amely szerint a más címeken elszámolt adóalap-csökkenésekkel együtt a levonás nem haladhatja meg az adóalap 50 százalékát.
A megkérdezett adószakértők is megerősítették, hogy a törvény szövegébe szinte az utolsó percekben bekerült módosítás nemcsak a Budapesti Értéktőzsdén, de gyakorlatilag valamennyi fejlett országban lévő, szabályozott piacon megkötött ügyletek nyereségére vonatkozik. Ráadásul nemcsak a prompt, hanem a határidős, származékos ügyletekre is. Ezzel lényegében nemcsak a magyar tőzsdei ügyletek nyereségadója csökken a vállalatok számára - némi egyszerűsítéssel 18 százalékról 9 százalékra -, de ugyanez vonatkozik például a fedezeti, úgynevezett hedge-üzletek eredményére is. (Persze az szja-törvény a magánszemélyeknél még nagyvonalúbb volt, ott 20 százalékról 0-ra csökkent az árfolyamnyereség adója - de csak a hazai tőzsdén.) Mindez nem egy tőzsdei társaság számára például azt jelenti, hogy a 18 százalékkal adózó üzemi eredmény erős forint miatti csökkenését kompenzáló hedge-üzletek nyeresége után csak 9 százalékkal kell adózni (feltéve, hogy a fedezeti ügyletek nem a bankközi piacon, hanem tőzsdén köttetnek). Tehát a változás akár a Richter vagy a Mol adóját is tetemesen csökkentheti 2003-ban.
A módosításnak több hatása is lehet. Mindenképpen nőhet a brókercégek forgalma, élénkülhet a tőzsdei határidős és származékos piac (a bankközi rovására). Másrészt a külföldi tulajdonú cégek és anyavállalatuk közötti pénzátcsoportosítás irányát is befolyásolhatják. Ha egy Magyarországon adózó vállalat olyan tőzsdén ér el árfolyamnyereséget, amelynek országával kettős adóztatást kizáró egyezményünk van, a hazai cég az új magyar szabályok szerint csak árfolyamnyeresége fele után adózik. Ez pedig jószerével alacsonyabb, mint bármely fejlett ország hasonló adókulcsa. E lehetőség kihasználása az adóoptimalizálásra amúgy is fogékony külföldi multik részéről bőven kompenzálhatja a magyar állam kieső adóbevételeit.
A változtatással a jogalkotó szűkebbre zárja a magánszemélyként és a vállalkozásként elért tőzsdei nyereségek adója közötti - az szja-módosítással szélesre nyílt - különbséget is, így kevésbé lesz értelme a céges formában folytatott tőzsdei ügyleteket magánszámlára átvinni. Ám - mivel az e.) pontban szereplő 50 százalékos klauzula viszafelé nem működik - a cégek tőzsdei veszteségének továbbra is teljes egésze csökkenti az adóalapot, ezért a magánszemélyek és cégek közötti tőzsdei ügyletek népszerűsége alighanem vetekszik majd a 2000 decembere előtti szinttel. (A kétféle formában kötött ügyletek nyereségadókulcsa között addig volt 18 százalékos különbség.) Kérdés, a vállalatok pénzügyi vezetői mennyire lesznek innovatívak, de az tagadhatatlan, hogy a kormányzat az adóváltoztatásokkal „helyzetbe hozta” a tőkepiaci szektort.
Korányi G. Tamás
