Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Véget ért a társbérlet az E.ON és az EdF között az Észak-dunántúli Áramszolgáltatóban, alig több mint egy évvel azután, hogy a franciák elvesztették a bajor E.ON-nal szembeni perüket az Édász 27 százalékos részvénycsomagjának birtoklásával kapcsolatban. A hétfőn lezárult nyilvános vételi ajánlat során összesen 2,88 millió darab Édász-részvényt ajánlottak fel az E.ON Hungária részére a részvényesek, így a bajor társaság tulajdonhányada 89,14 százalékra nőtt az áramszolgáltató társaságban. Persze az ajánlat sikere nem érhette meglepetésként a piaci szereplőket, hiszen a felajánlott részvények 27,7 százaléka előzetes megállapodás alapján az EdF-től került az E.ON tulajdonába, így az ajánlat során 55 százalékos tulajdonhányad elérése borítékolható volt, sőt az ajánlat egyetlen igazi kérdése az volt, hogy az E.ON átlépi-e a 90 százalékos küszöböt vagy sem. (Az Édász tavalyi gyorsjelentése szerint részvényeinek 39,98 százaléka nem nevesített alszámlákon parkolt, megfigyelők szerint ezek nagy része már amúgy is E.ON közeli kezekben volt.)
Az ajánlat érvényességéhez a Magyar Energia Hivatal és a Gazdaság Versenyhivatal jóváhagyása is szükséges, a két szerv közül az első már jelezte, hogy részéről nincs akadálya a tranzakciónak.
A GVH engedélye optimális esetben július közepére várható (persze elképzelhető hosszabbítás is a döntéshozatalban), s az innentől számított öt napon belül számíthatnak a részvényesek a kifizetések megkezdésére.
Az ajánlat tehát - amely árfolyamát tekintve az utóbbi időben talán a legkorrektebb volt - zökkenőmentesen lezárult, az ajánlattevőnek mégsem sikerült átlépnie a bűvös 90 százalékos határt. Persze az új tőkepiaci törvény életbelépése óta nem ez az első nyilvános vételi ajánlat, amikor az ajánlattevő 90 százalékon alul maradt.
A Pick esetében az Arago, az Első Pesti Telefontársaságnál pedig a Matáv figyelt oda enyhén fogalmazva is óvatosan, hogy ne lépje át a bűvös határt. A tőkepiaci törvény szerint ilyenkor ugyanis a nyilvános vételi ajánlat vagy az egy részvényre jutó sajáttőke-érték közül a magasabb árfolyamon kell az ajánlattevőnek a fennmaradó papírokat megvásárolni. Az utóbbi két esetben érthető volt az óvatosság, hiszen az ajánlati árfolyam jelentősen elmaradt a saját tőkétől. Annál kevésbé érthető, hogy az E.ON miért nem ment 90 százalék fölé - ha tényleg baráti kezeken múlott a határ átlépése - hiszen az egy részvényre jutó saját tőke értéke itt alig kétharmada az ajánlati árnak, tehát az E.ON nem bukott volna a történeten. Ha a nem nevesített alszámlák tulajdonosai közül azok, akik nem ajánlották fel papírjaikat, az ajánlattevőtől független elhatározásból döntöttek így, akkor lehet, hogy felesleges kockázatot futnak, hiszen a Titász és a Dédász esetében már bebizonyosodott, hogy az E.ON nem a legbőkezűbb nagytulajdonos.
L. A.
