A Richter utoljára 1998-ban határozta meg a társaság középtávú stratégiáját, amelynek fontos eleme volt, hogy a FÁK-országokon végigsöprő válság következményeit felmérve az Európai Unióra és az Egyesült Államokra koncentrált. Mivel ez sikeresnek bizonyult, ráadásul küszöbön áll Magyarország uniós csatlakozása, ezúttal csak a stratégia újrafogalmazására volt szükség - fogalmazott Bogsch.
Ennek értelmében a Richter a következő öt évben regionális multinacionális céggé kíván válni, amely elsősorban a nőgyógyászati terápia terén rendelkezik majd erős pozíciókkal. A stratégia alapgondolata, első pillére a piaci rések betöltése a versenyelőnyök minél jobb kihasználása érdekében. Földrajzi értelemben a piaci rést a közép-európai régió, illetve a FÁK-országok jelentik, míg terápiás értelemben a nőgyógyászati terápiás terület lefedése a cél. (Ez jelenleg az árbevétel 23 százalékát adja, de aránya gyorsan növekszik.)
A második pillér a stratégiai szövetségek erősítése a világ néhány vezető gyógyszergyártójával, együttműködés a marketing, a kutatás-fejlesztés terén, s ide tartozik a licenctevékenység erősítése is.
A stratégia harmadik fontos eleme az EU és az USA piacán való további erőteljes terjeszkedés, hosszú távú beszállítási szerződések kötése. Itt a cégvezető az amerikai Barr-Duramed társaságot emelte ki. Bogsch Erik szerint a Richter alapvetően erős kémiai szakértelemmel rendelkezik, így a nőgyógyászati szteroid hatóanyagok szállítása terén vannak lehetőségei. Mindemellett erősíteni kívánja pozícióit a hagyományosnak számító FÁK- és kelet-európai piacokon.
A NAPI Gazdaság kérdésére Bogsch Erik elmondta, hogy a reményei szerint 2-3 hónapon belül megvalósuló lengyelországi akvizíció után (a 35 millió dollár árbevételű és kilencszáz dolgozót foglalkoztató Polfa Grodzisk 51 százalékának megvételéről van szó) a Richter a következő öt évben nem tervez újabb akvizíciót a térségben. Bár az átvilágítás és az ajánlattétel óta már fél év eltelt, a Richter nem tart attól, hogy azóta negatívan változott volna a cég helyzete és bízik a Grodziskot jelenleg is irányító menedzsmentben.
Az akvizíció egyébként korábbi értesülések szerint (NAPI Gazdaság, 2001 szeptember 22., 7. oldal) a vállalt tőkeemeléssel együtt 200 millió zlotyba, vagyis mintegy 13,5 milliárd forintba kerül a Richternek. Ha megvalósul a kifizetés, alighanem radikálisan csökkennek a Richter kamatbevételei, így a késedelem a befektetők számára még jól is jöhet. A lengyel üzem és az oroszországi termelőegység erőteljes fejlesztése után 2007-ben a csoport termelésének 20-25 százalékát már a külföldi érdekeltségek adják majd.
Bár Bogsch Erik tegnapi sajtótájékoztatóján is hű maradt önmagához - és igyekezett a jövőre vonatkozóan a lehető legkevesebb konkrét számot mondani -, annyi azért kiderült, hogy a következő öt évben a részvényenkénti eredményt (EPS) évente „több, mint 10 százalékkal kívánják növelni", amit a vezérigazgató kérdésünk nyomán „forintban és nominálisan évente 12 százalék feletti" átlagos eredménynövekedésként pontosított. Ez a NAPI Gazdaság számításai szerint 2007-re mintegy 43 milliárd forintos vagy 140 millió dolláros Richter-profitot, illetve 2300 forintos EPS-t jelentene, ami persze a tényleges jövőbeli infláció és árfolyam-alakulások függvényében változhat.
A Richter függetlenségének záloga a 25 százalékos állami pakett megőrzése - derült ki Bogsch szavaiból. Elmondta, hogy tegnap felhívta László Csaba, az MSZP pénzügyminiszter-jelöltje, s megnyugtatta: az új kormány egyáltalán nem tervezi a Richter 25 százalékos állami részvénypakettjének sem részbeni, sem egészében történő értékesítését, s továbbra is fontosnak tartja a társaság függetlenségének megőrzését.
A Richter független gyártóként való megmaradása - a társaság által összeállított adatsor szerint - a gazdaság egészének sem közömbös. A Magyarországon 4000, külföldön 1100 embert foglalkoztató cég tavaly 11,2 milliárd forintnyi szja-, tb- és helyiadó-bevétellel gyarapította a közös kasszát, emellett 6,5 milliárd forintot (árbevétele 7,5 százalékát) fordította kutatásra és 14,9 miliárdot beruházásra. A negyedik magyar blue chip jövőjét eszerint legfeljebb egy ellenséges felvásárlás veszélyeztetné, ám ennek pillanatnyilag senki sem adna túl sok esélyt.
Korányi G. Tamás
