Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kilencvenes évek közepén kezdődött története során először a múlt héten emelkedett az eredeti kibocsátási ár, 1000 forint fölé a Pillér II. ingatlanbefektetési jegyek árfolyama. A vevőket a március végén esedékes hozamfizetésen kívül az is motiválhatja, hogy a befektetési jegyek lejárata - a tőke visszafizetése - egyre közelebb van. Másrészt az utóbbi hónapokban mintegy 2 százalékponttal csökkentek az egy év körüli futamidejű állampapírok hozamai, megugrott ugyanakkor az év végi nettó eszközérték (NAPI Gazdaság, 2001. december 22., 9. oldal). A múlt héten a Pillér I. is 970 forintra ugrott a korábban jellemző 820-880 forintról.
A Pilléreket 1993-ban és 1994-ben hozták létre azzal a céllal, hogy állami tulajdonban lévő ingatlanokat ajánlhassanak fel általuk a kárpótlási jegyekért cserébe. A Pillér I. még elkelt, a Pillér II.-csomag egy része azonban az eladó nyakán maradt, mivel akkor már látszott, hogy a Pillér I. hozamfizető képességével bajok vannak. A régi, felújításra szoruló épületek egy darabig sok pénzt emésztettek fel, így egy hozamfizetés teljesen elmaradt. A Pillér II.-ben viszont sokáig bőven volt készpénz, ami az akkori, 30 százalék feletti állampapírhozamok mellett jól kamatozott, így az alap kezdettől fogva stabilabban fizetett.
A befektetési jegyek a tőzsdén évekig jellemzően 400-500 forint körül forogtak, a vagyonérték fele körül. Nyilván a Pillér I.-gyel kapcsolatban indult, nagy publicitást kapott perek sem tettek jót az árfolyamnak, de a fő ok az lehetett, hogy 30 százalék feletti általános kamatszint mellett a vevők csak jelentős diszkonttal voltak hajlandók megvásárolni az évente legfeljebb 10-15 százalékos hozamot fizető befektetési jegyeket. Ez a hozamszint mára viszont már vonzóvá vált.
Később az ingatlanok felújításával, bérbe adásával - no meg az inflációnak köszönhetően - az objektumok értéke megnőtt és a hozamfizető képesség is stabilizálódott. Pár éve már az évi minimum 10-11 százalékos hozam szinte borítékolható, amihez időnként ingatlaneladások nyereségéből származik néhány plusz százalékpontnyi hozam.
Annak idején mindkét alap kezelési szabályzata tartalmazott kitételt arra vonatkozóan, hogy a futamidő kétszer egy évvel meghosszabbítható. A Pillér II.-nél ezt az alapkezelő már ki is használta, így ez év végén a konstrukció végképp lejár, vagy - ami a befektetők számára elvileg legalább olyan kedvező megoldás kell legyen - nyílt végűvé (visszaválthatóvá) alakul. A Pillér I. eredeti lejárata 2003 vége, de a gyakorlatban valószínűleg 2005 vége lesz. Mivel a törvény ilyenkor a vagyon értékesítésére némi haladékot engedélyez, a tényleges kifizetések ettől még hetekkel-hónapokkal eltérhetnek.
Ha csak az eddig is meglehetősen stabilan kalkulálható - de biztosra nem vehető -, évi 10 százalékos hozamtermelő képességgel kalkulálunk, és a 970, illetve 1004 forintos legutóbbi záróárakat vesszük figyelembe (és a tényleges lejáratot március végére tesszük), a befektetési jegyek hozama még mindig meghaladja az állampapírokét. A Pillér I.-re ezzel a számítással évi 13,4, a Pillér II.-re pedig 17,5 százalékos hozam (belső megtérülési ráta) adódik. A valóság - kockázatos értékpapírokról lévén szó - persze lehet ennél kedvezőbb és kedvezőtlenebb egyaránt.
Eidenpenz József
