A hazai intézményi befektetői vagyonkezelési üzletág - a befektetési alapok, nyugdíjpénztárak, biztosítók kezelt vagyona - a 90-es évek elejének nullához közeli szintjéről dinamikusan fejlődik, 2001. június végén már elérte az 1685 milliárd forintot - hangzott el Fatér Gyula, a BAMOSZ (Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége) elnökének előadásán, a Bank és Tőzsde által szervezett „Pénzvilág 2001-2002” konferencián. Ez a GDP 12, a lakossági megtakarítások 21 százaléka, jelentősen elmarad azonban még a fejlett nyugati országok szintjétől. A fenti összegből nagyjából 600-600 milliárd forint jutott az alapokra és a biztosítókra, a többi a nyugdíjpénztárakra.
Mindhárom megtakarítási formán belül a kötvényjellegű papírok (zömmel állampapírok) dominálnak, a részvények kisebbségben vannak. A befektetési alapok portfólióján belül a hazai részvények aránya az idén csökkent, csupán néhány százalék, igaz, ezenkívül külföldi részvényeket is tartanak, immár többet, mint hazait. A biztosítói vagyonon belül a részvények arányának növekedése egyelőre folytatódik, idén közel 10 százalék volt. A nyugdíjpénztáraknál viszont szintén enyhén visszaesett 2001-ben a hazai részvények aránya, de még mindig viszonylag magas, 11-12 százalékos.
A parlament előtt lévő új tőkepiaci törvény Fatér szerint növeli majd a vagyonkezelő szervezetek költséghatékonyságát, mivel lehetővé teszi az ilyen jellegű tevékenységek egy cégbe koncentrálását. A méretgazdaságosság ebben a szolgáltatási ágban ma mintegy 20 milliárd forintnyi vagyonnál kezdődik, ekörül nullszaldósak a társaságok, hacsak nincs különleges bevételük, mint amilyen a sikerdíj. Hosszabb távon 15-20 vagyonkezelő cégnél több várhatóan nem fog tudni gazdaságosan működni a piacon.
Szintén az új törvény nyomán külföldi vagyonkezelési konstrukciók is elterjedhetnek a piacon. Mivel azonban a forgalmazási lehetőségek korlátozottak, az a legvalószínűbb, hogy elsősorban hazai pénzügyi csoportok külföldi anya- vagy társvállalkozásainak termékei jelennek meg itthon is - hangzott el.
E. J.
