Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A bíróság az ítélet indoklásában leszögezte: a GVH-hoz becsatolt iratok alapján megállapítható az üzemanyag-nagykereskedelem terén 85-90 százalékos részesedéssel rendelkező Mol erőfölényes helyzete, ráadásul Magyarországon csak a társaság rendelkezik kőolaj-finomítóval. Ugyanakkor a kiskereskedelmi forgalom tekintetében a domináns, 37 százalékos részesedése ellenére nem állapítható meg ilyen erőfölényes helyzet, a Mol az üzemanyagot például versenytársainak és kiskereskedelmi divíziójának egyazon áron adja.
A bíróság ugyanakkor a nagykereskedelmi forgalom tekintetében leszögezte: a kérdés megnyugtató eldöntéséhez nem elégséges az eddig lefolytatott GVH-vizsgálat. A hivatal helytelenül mellőzte a teljes körű költségfeltárást, miközben ennek elvégzése a számviteli törvények előírásainak megfelelően működő társaságoknál nem ütközne különösebb nehézségekbe. A bíróság ezért a 2001. január 26-án meghozott GVH-határozatot hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el.
Felkai György, a Mol Rt. kommunikációs igazgatója a távirati irodával a döntést követően azt közölte, hogy a bíróság megállapításai között nem szerepel olyan, ami az olajtársaságra terhelő lenne, csupán a GVH-t kötelezi más szempontok alapján lefolytatandó új vizsgálatra. Leszögezte: a Mol jelenleg piaci alapon képez árat, fiktív árképzésről nincs szó.
Kovács Kázmér, a MAK vezető jogásza lapunkkal közölte: az eljárásban nem a GVH, hanem a Mol „találmánya” volt az, hogy az erőfölény kérdését ne a tényleges ráfordítás alapján, hanem csak összehasonlító árak alapján vizsgálják. A Mol az eljárás során végig ellenezte a költségalapú árképzést, ugyanis a társaság az orosz piacról szerzi be a nyersanyagot, az kőolajvezetéken érkezik, miközben a Mol a mediterrán piacok árait és a vasúti szállítás fiktív költségeit veszi alapul az árképzésnél -tette hozzá. Ezeket a kérdéseket vélhetően tisztázza a GVH kellő mélységű vizsgálata - mondta az ügyvéd.
D. P.
