Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A felügyelet 2000. október 4-i BorsodChem-kötéseket vizsgálva megállapította, hogy a brókercég háromnegyed háromkor 7209 forinton saját számlára 59 594 darab BorsodChem-részvényt vett, majd ezután nem sokkal 200 ezer darab BC vételére kapott bizományosi megbízást 7300 forintos limitáron. A Cashline a megbízást oly módon teljesítette, hogy negyed négykor 60 ezer saját számlán lévő BC-eladást tett be 7285 forinton, miközben a könyvben 7300 forintig 49 046 eladó részvény volt. Ezt követően 7300 forintos mind-ajánlattal megvette a 100 ezer részvényt az ügyfélnek. A másik százezer darabot saját ügyfélkörön belül, három ügyfél eladási megbízásával teljesítette oly módon, hogy a részvények 7300 forinton egy „mind” ajánlat keretében kerültek a megbízóhoz.
A felügyelet leszögezi, hogy a hatályos értékpapírtörvény szerint a helyes eljárás az lett volna, ha a piaci ajánlatokat veszik meg előbb, s ha ez nem elegendő, csak akkor egészítik ki saját számláról. Ugyan - érvel a felügyelet - a befektetési szolgáltató köteles a megbízó érdekeit szem előtt tartva a lehető legkedvezőbb feltételekkel végrehajtani, de mivel a limitár 7300 forint volt, előbb a már a kereskedési könyvben lévő piaci eladási ajánlatokat kellett volna felhasználni. Amennyiben azonban a saját számlán lévő részvények időben helyet foglalnak a könyvben, s megbízás az ügyféltől csak ezután érkezik, úgy a kedvezőbb árú ajánlat van előnyben.
Hasonló hibát követett el a Cashline a TVK részvényekkel kapcsolatban 2000. október 10-én. A társaság negyed tizenkettőkor 230 ezer TVK-ra kapott vételi megbízást 5000 forintos limitárral, amelyet a megbízó utasításának megfelelően mind ajánlat keretében kellett végrehajtani.
A tőzsde kereskedési rendszerében ekkor 208 447 darabra volt eladási ajánlat 5000 forintig. A brókercég ekkor 4860 forint és 4900 forint közötti áron 100 ezer TVK-t vett saját számlára, majd az említett mennyiséget mind ajánlat formájában 4900 forinton a megbízó számlájára kötötte át. A maradék 130 ezer darabot egy másik ügyfél korábban adott eladási megbízását kihasználva 4900 forinton ugyancsak mind ajánlat keretében vette meg. A Cashline érvelése szerint fenti eljárásra azért volt szükség, mert a könyvben nem állt rendelkezésre az ügyfél számára szükséges mennyiségű részvény, márpedig részteljesítést az ügyfél nem fogadott volna el. A felügyelet szerint viszont a helyes eljárás az lett volna, ha a kereskedési könyvbe addig be nem vitt 130 ezres eladást tartalmazó ügyfélmegbízást a cég beviszi a könyvbe, s így már több mint 330 ezerre lett volna eladó az 5000 forintos limitig, s mind ajánlattal teljesíthető lett volna a vételi megbízás. Itt is helytelen volt tehát a saját számla közbeiktatása. A mind ajánlat végrehajtása is szabálytalan volt, mert azt nem lehetett volna két részre bontani. A PSZÁF ezenkívül a megbízások pontos időrendjét megállapíthatóvá tevő egységes nyilvántartási rendszer létrehozására szólította fel a Cashline-t.
Mivel a cég magatartása nem sértett közvetlenül ügyfélérdeket, csak a tőkepiac egészének működési hatékonyságára, a piac transzparenciájára hatott kedvezőtlenül, a PSZÁF nem szabott ki bírságot.
Albrecht Ottó, a Cashline vezérigazgatója lapunk kérdésére elmondta, az ügylettel cége nem tett szert előnyre és nem sértette meg sem a törvényt, sem pedig a tőzsde szabályzatát. Bár az elképzelhető, hogy az ügylet az üzletszabályzattal nem volt teljesen összeegyeztethető, célja csak az ügyfél jobb kiszolgálása volt, a teljes mennyiséget ugyanis másképp nem sikerült volna összegyűjteni.
M. G.
