Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A Richter talán legtöbbet hangoztatott - a szakmai befektetővel rendelkező többi gyógyszergyártó részvényéhez képest a tőzsdén értékelési prémiumban is megmutatkozó - erénye a függetlenség, amelyet a menedzsment az utóbbi hét évben láthatóan minden eszközzel igyekszik megőrizni. Meddig lehet folytatni ezt a politikát és egyáltalán: a XXI. század gyógyszeriparában meddig érték a függetlenség?
- Ezt a kérdést végső soron a részvényesek döntik el, a függetlenség valamikori feladása sok-sok egyedi tulajdonosi döntés eredőjeként alakul ki. Az a kérdés, hogy a társaság mikor tud a részvényeseinek nagyobb értéket előállítani, ha továbbra is megmarad önálló, regionális multi szerepkört betöltő, saját kutatást folytató gyógyszergyártónak, vagy ha csatlakozik valamelyik multihoz és annak válik regionális központjává. A válaszhoz hozzá tartozik, hogy a közép- és kelet-európai régió belátható ideig a viszonylag alacsony árú, de védjelezett gyógyszerek piaca marad, így úgy vélem, hogy az az út, amit a Richter évtizedek óta követ - a saját kutatás mellett önálló eljárásokkal előállított, viszonylag kedvező árú generikus termékek forgalmazása - még bőven járható.
- Az önállóság záloga a gyógyszeriparban a saját kutatási tevékenység, ám e területen a Richter mintha lemaradásban lenne az utóbbi években, hiszen már az utolsó originális készítmény, a Curiosin is ötéves.
- Egyáltalán nincs szó lemaradásról, csak éppen a gyógyszeripari kutatás nehezen tervezhető tevékenység. A Richter évente árbevételének 8 százalékát - tavaly több mint 6 milliárd forintot - fordítja kutatásra és fejlesztésre. A kutatási büdzsé egyharmadát az eredeti készítményekre összpontosítjuk, elsősorban a központi idegrendszerre ható molekulákat kutatjuk (e terület célbetegsége az Alzheimer-kór). A másik mintegy 4 milliárd forint a fejlesztésre, az eljárásszabadalmak kidolgozására irányul, ezek jobbára kémiai feladatok. E körben a szteroidok kutatására koncentrálunk.
Mi a nyugati generikus gyártóktól eltérően, akik veszik a hatóanyagot és tablettát gyártanak, magunk állítjuk elő a hatóanyagot is. Készítményeink 80 százalékában saját hatóanyagaink találhatóak. A célunk évente két-három új hatóanyagú készítmény kifejlesztése, reprodukciós vagy pregenerikus eljárásszabadalom elérése. Az originális kutatásokban az a célunk, hogy egy vegyületet eljuttassunk az úgynevezett fázis 1 szakaszba, ez az utóbbi években - a rendkívül nagy kiesési ráta miatt - még nem sikerült.
- A Richter egyik legismertebb termékcsoportja a fogamzásgátlókat is tartalmazó nőgyógyászati készítményeké, az ezek hatóanyagát alkotó szteroidokról már a kutatási célpontok között is szó esett. A hosszú távú tervekben milyen szerepet kap ez a többi gyógyszertől némileg eltérő vevőkörű termékcsoport?
- Továbbra is kiemelt szerepet kap. Már nyolc éve elhatároztuk, hogy a szteroidcsoport gyártása, fejlesztése stratégiai kérdés a számunkra, de hat év kellett az amerikai és nyugat-európai piaci jelenlét megalapozásához. Két éve viszont már forgalmazzuk Nagy-Britanniában a Levonelle-2-t - ennek elődjét a hazai fogyasztók Postinor néven ismerik -, valamint az USA-ban a Duramedet, amely az orális fogamzásgátlók harmadik generációjához tartozik. A korábban dollártízmilliókat hozó tenderüzletek jelentősége egyre kisebb, az utolsó komolyabb szállítások Bangladeshbe irányultak. Nőttek viszont a hatóanyag-szállítások az USA-ba és szépen növekszik e termékek oroszországi és kelet-európai forgalma. A fogamzásgátlók eladása az orosz valutaválság idején, 1998 őszén sem esett vissza és a készítményeket ki is fizették. Jószerével ez volt az egyetlen termékcsoportunk, amelyről akkor ezt el lehetett mondani a FÁK piacán.
- Az orosz piacon sikerült már a Richternek visszaszereznie az 1998-as válság előtti pozícióit?
- Még nem egészen. 1998 első hat hónapjában a FÁK-országokban 52,6 millió dollárnyi terméket adtunk el, az idei első félév forgalma ettől bizonyosan elmarad. Az első három hónapban 19,9 millió dollár bevételt értünk el a FÁK-ban. A piac egésze sem érte még el a válság előtti szintjét.
- A korábbi piaci részesedést sikerült megőrizni?
- 1999-ben nőtt a Richter piaci részesedése, tavaly pedig legalábbis nem csökkent. A számokhoz és az idei mintegy 20 százalékos dollárban számolt növekedéshez - amely kétségtelenül elmarad az Egis 55 százalékos mutatójától - hozzá kell tennem, hogy nálunk más az elszámolás, mint versenytársainknál. Mi csak a ténylegesen eladott termékeket számoljuk bele a forgalomba, a konszignációs raktárba kiszállított és ott álló készleteket nem.
- Mennyire erős Oroszországban a multik versenye?
- A multik nem jöttek olyan erővel vissza a piacra, mint amekkorát a válság előtt mutattak, ebben az is közrejátszik, hogy számukra ez a piac nem igazán döntő. A 150 milliós Oroszország a világ 300 milliárd dolláros gyógyszerfogyasztásának kevesebb, mint egy százalékát adja, 2,1 milliárdos forgalma nem haladja meg a 40 millió lakost reprezentáló lengyel piacét. Ha sikerül egy-két új generikus termékkel kijönnünk Oroszországban, piaci pozíciónk négy-öt évig stabilan tartható lesz. Ehhez szükségünk lesz a saját gyártóbázisra. A Moszkva melletti Farmográd üzemében a második félévben már megindul a tablettázás. A jelenlétünk erősítését szolgálja a legnagyobb orosz nagykereskedőnek számító PROTEK-be történt néhány hónappal ezelőtti 5 százalékos beszállásunk is.
- A régióban továbbra is elmaradnak a nagyobb akvizíciós ugrások?
- Nem adtuk fel ennek a lehetőségét, de ehhez az kell, hogy találjunk olyan vonzó célpontot, amellyel a szinergiák jól kihasználhatóak és a termékportfólió megfelelően illeszkedő. A három hídfőállás (Farmográd Moszkva mellett, az ukrán Kijevoblfarmacia és a marosvásárhelyi Armedica) viszont mind jelentősebb szerepet játszik a Richter életében, 2002-től már biztos - de lehet, hogy már idén is - konszolidált mérleget is készítünk.
- A három cég mekkora befektetést igényelt eddig?
- Mintegy 35 millió dollárt.
- Ennyiből néhány évvel ezelőtt meg lehetett volna kapni a privatizálás előtt álló akkori konkurenseket, a Humant, az Alkaloidát vagy a Biogalt. Nem sajnálja, hogy kihagyták valamelyiket?
- Jobban sajnálom, mint a menet közben felmerült, de nem igazán reális külföldi célpontokat. A Human pályázatán indultunk is, és most már bevallhatom, amit akkor nem lehetett: érdeklődtünk a Biogal privatizációja iránt is. Nem nyerhettünk, jórészt az akkori adószabályok miatt: a cégek adókedvezményének megtartásához külföldi befektetőre volt szükség, mi viszont - hiába voltunk már akkor is tőzsdei cég - hazainak számítottunk.
- Száz évet a Richter Gedeon sem láthatott előre, de a Richter regionális szerepe már a harmincas évekre kialkult. Ha nem is száz, de öt vagy tíz év múlva ön milyen Richtert szeretne látni?
- Abban bízom, hogy részvényeseink is egyetértenek abban: független gyártóként eredményesebben működhetünk a régióban. Addigra vélhetően már egy az Európai Unióban működő, erős kutatási hátterű és néhány újonnan kifejlesztett originális termékkel rendelkező gyártó leszünk, amelynek termékpalettáján továbbra is a generikus termékek lesznek a meghatározóak. Azt, hogy hány országban leszünk jelen termelő vállalatként, nem szeretném megjósolni, de abban bízom, hogy a magyar gyógyszergyártás a XXI. században is a gazdaság húzóágazata lehet.
Korányi G. Tamás
