– A tőkepiacot meglepte a döntése, hiszen tavaly még kifejezetten offenzívában volt a Dunainvest. Miért most adta föl?
– Úgy érzem, elkezdett sorvadni a magyar tőkepiac. Árfolyamesést, pangó forgalmat már máskor is láttam – 1992–1993-ban, 1995-ben –, de most többről van szó. Tavaly nyáron elvesztettem a lelkesedésemet, idén tavasszal pedig már a hitem is megingott magyar tőkepiac jövőjében. Nem tudok hinni abban, hogy ilyen viszonyok között van létjogosultsága a magyar nemzeti tőzsdének. Hit nélkül pedig nem lehet tovább csinálni, annál kevésbé, mert a brókerkedés Magyarországon az utóbbi egy évben üzletnek már aligha nevezhető.
– Mi az oka a sorvadásnak?
– Az okok szerteágazóak. A BÉT alapítása óta a korábbi kormányoknak is volt olyan periódusaik, amikor érdektelenek voltak a tőzsde iránt, de az utóbbi egy évben jó pár olyan lépést történt, amely kifejezetten ártott a magyar tőkepiacnak. Ilyen a legnagyobb cégek gazdálkodásába történő állami beavatkozás, a külföldi, vagy a tőkeszámlán keletkezett árfolyamnyereségek legrosszabb pillanatban kezdett megadóztatása, amely a belföldi magánbefektetőket riasztotta el a piacról. De nem lehet csak a kormányzatot hibáztatni, a magyar tőkepiac iránti általános érdektelenségben egyéb tényezők is közrejátszottak. A tőzsde elsorvasztásában valamelyest ludas a tőzsde vezetése is.
– Tizenöt éves tőkepiaci múlt után hol folytatja?
– Valóban, 1985 végén, az MNB kötvényirodájának megalapításával kezdtem pályámat az értékpiacon, 1993 óta pedig magánbrókerház-tulajdonosként is jelen vagyok. Ezt a szakaszt lezárom, de hogy miként folytatom, nem tudom. Az mindenesetre biztos, hogy pillanatnyilag egy határozott célom van, júniusban elmegyek a bordeaux-i bor-világkiállításra.
K. G. T.
