Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Démász Rt. bejelentette, hogy fix ajánlatos tőzsdei tranzakció keretében értékesítette a tőzsdén az elmúlt hónapokban összevásárolt 189 979 darab (5,1 százalék) saját részvényét. A pakettet a fő tulajdonos, az Electricité de France International (EdFI) S.A. vásárolta meg. A saját részvényekért az EdFI 11 950 forintos árat fizetett, ami megfelel a kamatokkal növelt vételárnak. Korábban a Démász menedzsmentje azzal indokolta a saját részvények vásárlását, hogy alacsony áron jó befektetési lehetőséget látnak a papírokban. Emellett az EdFI - lapunk információja szerint január 31-én - megvette a legnagyobb pénzügyi befektető 213 969 darabos részvénycsomagját (5,8 százalék) 11 ezer forintos áron. A két tranzakció következtében az EdFI tulajdoni hányada a szegedi szolgáltatóban 60,91 százalékra nőtt. Az összesen 10,9 százalékos csomag vételára a jutalékokat nem számítva 4 milliárd 624 millió forintra rúgott, ami részvényenként 11 447 forintos átlagot jelent. Az ár kevesebb mint fele az 1995-ös dollárban számolt privatizációs árfolyamnak, igaz, azért az árért többségi tulajdonrészt szerzett a vásárló.
A másik, részben EdF-tulajdonú társaságban, az Édász körül is forró a levegő. A már évek óta tartó EdF-E.ON társbérlet megfigyelők szerint előbb-utóbb véget ér. A cég ellenőrzéséért már régóta folyik a harc a franciák és a németek között. Hivatalosan ugyan sokáig mindkét tulajdonosnak 27,69-27,69 százaléka volt, ám a cég mintegy harmada különböző letétkezelők, illetve más, szakmai befektetőhöz köthető pénzügyi befektetők kezén van. A 2000. évi gyorsjelentésből azonban kiderült, hogy az EdF tulajdonrésze 20,84 százalékra apadt, a különbözet pedig a BNP Dresdner Bank nem nevesített alszámlájára vándorolt. A tranzakciót lapunknak Daniel Dumont, az EdF magyarországi főigazgatója pusztán technikainak nevezte, ám közben elismerte azt, amit elődje, Jacques Peyrusaubes többször is kategorikusan cáfolt, nevezetesen az exitről a Verbunddal folytatott tárgyalások tényét (NAPI Gazdaság, 2000. november 4., 7-8. oldal; 2001. március 1., 11. oldal). A korábbi titokzatos pénzügyi befektető, a Matura GmbH csomagjának egy része a Magyar Beteiligungs
GmbH-hoz került, a maradék pedig a BA-CA ugyancsak nem nevesített alszámláján landolt. Megfigyelők már régóta az E.ON-t (korábban Bayernwerk) sejtették e titokzatos pénzügyi tulajdonosok mögött a háttérben.
A tulajdonosi meccs azonban nincs lefutva, hiszen noha a részvényszám alapján (az 1997-98-as OTC-vételek eredményeként) valószínűsíthető a német tulajdonos fölénye, de tart a választottbírósági per az Édász 27 százalékáért, végső soron a cég kontrolljáért az E.ON és az EdF között. A franciák ugyanis megtámadták a E.ON AG-nek magyar leányvállalatára eszközölt részvényátruházását, és elővételi jogukkal kívánnak élni, avagy elvárják, hogy a magyar leány (E.ON Hungária Rt.) is ismerje el a - többek között a közös részvényvásárlás elvét is rögzítő - szindikátusi szerződést, amelyet a német céggel kötöttek. Erre az E.ON nem hajlandó. Nem elképzelhetetlen, hogy az első félévben már meghozza döntését a bíróság.
Az RWE annak idején az EnBW-vel konzorciumban vette meg az Émászt és az Elműt, ám időközben a német cég meghatározó tulajdonosa a francia EdF lett.
Ennek a tranzakciónak alighanem lesz kihatása a magyar piacra is. Egyesek részvénycserés megoldást tartanak elképzelhetőnek, ám ezen ügyekben a döntés aligha itthon és gyorsan születik meg. Az értékpapírtörvény szigorításainak perspektívája azonban felgyorsíthatja ezeket a folyamatokat: a tulajdonosi átrendeződést annak érvénybelépése előtt olcsóbban „meg lehet úszni", ezért elképzelhető, hogy több cég esetében is lehet hasonló bejelentésre számítani.
Tallósy István
