Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A Magyar Olaj- és Gázipari (Mol) Rt. ma már egyértelműen a közép-kelet-európai térség legaktívabb akvizíciós politikát folytató olajvállalata, miután a Slovnaftban való kétlépcsős tulajdonszerzését követően a Rafineria Gdanskára (RG), Lengyelország második legnagyobb kőolaj-finomítójára kiírt pályázaton is ajánlattevőként jelentkezett. A finomítóért folyó versenyben megmaradt versenytársa, a Rotch Energy Ltd. terveiről már konkrét számok is kiszivárogtak, 200 millió dollár körüli ajánlati árról és 500 millió dolláros fejlesztési tervekről lehetett hallani. A Mol elképzeléseiről mit lehet tudni?
- A Mol világosan átgondolt, eddigi növekedési stratégiájába illő elképzelésekkel rendelkezik a gdanski finomítóval kapcsolatosan, amely jelenleg a lengyel piac mintegy 20 százalékával rendelkezik. A Mol a térségben mindenhol ott kíván lenni, ahol a növekedésre lehetőség adódik, és a lengyel piac az egyik legígéretesebb területnek számít: keresleti piacról lévén szó, a fogyasztás itt meghaladja az ország feldolgozói kapacitásait. A piacra való bejutásnak többféle módja van, a Mol számára az RG megvásárlása az egyik vonzó lehetőség lehet, de nem az egyetlen. Némi megütközéssel figyeltük a lengyel sajtóban megjelent kiszivárogtatásokat, amelyek ellentmondanak mind a titkossági nyilatkozatnak, mind a nemzetközi pályázati szokásoknak. Mi nem kívánjuk kiszivárogtatásokkal befolyásolni a döntéshozókat, elégségesnek tartjuk az általunk benyújtott ajánlatot.
- A finomító földrajzilag meglehetősen távol van, sokakban merült fel, hogy a Mol nem is saját magának szeretné az RG-t, hanem a lengyelországi versenytárs, a PKN Orlen számára - amely társaságtól versenyjogi szempontokra hivatkozva megtagadták a részvétel lehetőségét -, és gyakorlatilag „strómanként" léptek volna fel pályázóként.
- A titkossági nyilatkozat szerencsére nem terjed ki arra, hogy teljesen alaptalan feltételezések cáfolatát is megtiltsa. A Mol teljesen egyedül, kizárólag a saját növekedési szempontjait figyelembe véve döntött úgy, hogy pályázni kíván, mivel úgy látja, hogy céljaiba jól illeszthető az RG megszerzése. Sem a PKN, sem az egyébként szintén emlegetett Jukosz, sem más nem áll mögötte. A Slovnaft esetében már kellően bizonyítottuk, hogy a Mol egymaga képes elhatározni és végre is hajtani egy komoly akvizíciót, hogy stratégiáját megvalósítsa. Célja most is az, hogy saját tulajdonosai részvényesi értékét növelje regionális vezető szerepre törve, nem pedig más érdekeinek kiszolgálása.
- Újabban az elemzők körében felmerült az a kérdés is, hogy a Mol miért csökkenő olajárak időszakában vásárolna finomítót. A tegnap még a magas olajárak fényében elérhető jókora profit reményében beadott ajánlat holnapra már túlságosan is magasnak számíthat.
- Az olajárak valóban csökkenni látszanak, egy finomító nyereségtermelő képessége azonban nem az olajáraktól, hanem a finomítói árréstől függ, ami a késztermékárak és a kőolajár különbözetét jelenti. Ez pedig nem minden esetben csökken a kőolajárakkal együtt, bár az is igaz, hogy a mértékadónak tekintett rotterdami finomítói árrés is csökkent az utóbbi időszakban. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy egy európai finomítót önmagában nem lehet csupán e mutató alapján értékelni, hiszen a területi elhelyezkedés nagyban befolyásolja az adott finomítóban elérhető árrést akár Gdansk, akár Százhalombatta, Pozsony vagy más környékbeli finomító esetében. Mindehhez hozzátenném, hogy az árrés csökkenése mindig is az olajipari szakma velejárója volt, a Mol számára ez teljes mértékben kezelhető kockázat.
- A legtöbb híresztelésekre okot adó aggodalom talán a Mol gázüzletági veszteségei miatt megnövekvő eladósodottságával kapcsolatosan merült fel. A társaság legutóbbi hitelfelvételei, a Slovnaft alaptőke-emelése óta a társaság eladósodottsági mutatója már jóval meghaladja a korábban célként meghatározott 40 százalékot (48 százalék). Sokan kétségbe vonták, hogy kedvező elbírálás esetén a Molnak lenne miből kifizetni a gdanski bevásárlás számláját, különösen ha az további jelentős beruházásokat is igényel.
- Egyetlen társaság felelős vezetése sem pályázik finanszírozás nélkül. A mi pályázatunk mögött egy teljes mértékben végiggondolt finanszírozási terv áll, a megállapodások részleteiről nem áll módomban nyilatkozni. Ebben a kérdésben én semmilyen problémát nem látok. A Mol expanziós szakaszban van, olajtársaságok a nemzetközi piacon ennél jóval magasabb eladósodottsági mutatókkal is nagyon jól elvannak banki problémák nélkül. A megfelelő fedezetek és megtérülési mutatók a bankok számára is garanciákat jelentenek, és a Mol mindennel rendelkezik, hogy megfelelő hitelfelvevőként léphessen fel a pályázat megnyerése esetén. A 40 százalékos eladósodottsági mutatót a Mol maga határozta meg saját maga számára, reálisan elérendő célként. A helyzet azóta sokat változott, nemcsak a gázár, de a megnyíló akvizícós lehetőségek miatt is.
- Győzelem esetén milyen terveik vannak az RG-vel? Hogyan integrálják majd, kellően nyereséges lehet-e vagy inkább az esetlegesen szélesedő beszerzési lehetőségek lehetnek vonzóak?
- A Molt mindig is kizárólag a minél alacsonyabb ár elérése vezette beszerzései során, és bár ezek általában egy irányból, de több szállítótól jönnek, közülük egyik súlya sem haladja meg az 50 százalékot. Ezeket a beszerzési elveket a gdanski finomítóban is követnénk. Az akvizíció legfőbb előnyeként továbbra is a lengyel forráshiányos piacot tudom megnevezni, ahol a sokkal nagyobb PKN mellett az egyébként elavultnak közel sem számító kisebb gdanski finomító kiváló lehetőségekkel bírhat. Ha megnyernénk a pályázatot, ezzel a lépéssel is ugyanazt a célt követnénk mint eddig, növelnénk a Mol-részvények mögött meglévő értéket.
- Nem tart attól, hogy a részvényesi érték növelésének ilyen mértékben csökkenő árfolyam mellett valójában elsősorban nem a jelenlegi tulajdonosok, hanem egy, a részvényeket olcsón felvásárló szakmai befektető lehet a haszonélvezője? Az elmúlt héten például napokon keresztül tartó, nem pénzügyi befektetőre jellemző nagytételű vásárlások tartották szokatlanul stabilan az árfolyamot, hasonlóan az OMV tulajdonszerzésének bejelentése előtti időszakhoz.
- Ez a kérdés már sokszor felmerült, és a válaszom sem változott. A menedzsmentnek a feladata a részvényesi érték növelése, a részvényesek pedig önállóan dönthetnek arról, hogy papírjaikat kinek, mikor és milyen áron adják el. Mi csupán a részvényesi értéket növelhetjük, az árfolyamra csak ilyen módon próbálhatunk meg hatással lenni. Ha ez rajtunk kívül álló akár piaci akár más okok, mint például a gázárkérdés miatt nem sikerül, akkor az adott, a felvásárlást a törvényes lehetőségekhez mérten korlátozó alapszabály mellett a piaci körülményeken, részvényeseink megítélésén múlik, hogy a többletérték néhány év múlva kit is gazdagít.
Almás Andor
