A kilencvenes évek nagyobbik felében évi 2 milliárdos „normál" banki eredményre képes Inter-Európa Bank (IEB) életében 1998 közepe jelentette a nagy törést, másfél év alatt mintegy 5 milliárdos veszteséget, illetve nyereségkiesést szenvedett el. A fő tulajdonos San Paolo 20 millió eurós 2006-ban visszafizetendő alárendelt kölcsöntőkéjének köszönhetően a 2000. év jól indult, megtisztult a portfólió, az elektronikus bankszolgáltatások terén megtartotta kiemelt pozícióját az immár 35 ezer lakossági ügyfelet is magáénak tudó bank. Háromnegyed évkor még úgy tűnt, a régi, 2 milliárdos szinttől csak az 5 milliárdos tulajdonosi kölcsön kamatterhével marad el a bank, hiszen a konszolidált adózás előtti eredménye (adózott számot gyorsjelentésben soha nem közölt az IEB) 1,237 milliárd forintra rúgott (NAPI Gazdaság, 2000. november 11., 11. oldal).
Az évközi számokhoz képest az rt. 1 milliárdos, a csoport 638 milliós konszolidált eredményt tartalmazó gyorsjelentése némi kiábrándulást okozott, még ha ez a tegnapi áralakuláson nem is látszott meg. A hagyományosan korrekt tájékoztatásáról ismert bank vezetői személyesen mutatták be a gyorsjelentést a szaksajtónak. Ezio Salvai a NAPI Gazdaság érdeklődésére elmondta, hogy két, a bank számára novemberben, illetve decemberben negatív fordulatot vett - ám jogerős ítéletig még el nem jutott - peres ügy következtében döntöttek 500 milliós tartalékképzésről, éppen a portfólió minőségének védelmében.
A negyedik negyedévben a marketingkiadások is megugrottak, ez az új termékek - köztük a legújabb, a 36 hónapig terjedő futamidejű diszkontbetét - bevezetésével is magyarázható. A váratlan - bár az IEB történetében távolról sem példátlan - rendkívüli céltartalék nélkül a bank eredménye meghaladta volna a másfél milliárdot.
Az IEB konszolidált mérlege az anyabankénál rosszabb képet mutat. A 380 milliós különbség alapvetően az IE-New York Bróker teljesítményével magyarázható. A tavaly munkatársai egy részétől megváló, költséges e-bróker-rendszert kiépítő brókerház 2000-ben 80 milliós üzemi veszteséget ért el, amelyet még az 1998-as tőzsdeválság idejéből visszamaradt ügyek további 100 milliós tartalékképzése fejelt meg. Az IEB konszolidált mérlegét mintegy 200 millió forinttal rontotta a brókerház goodwilljének amortizációja. (Az 1 milliárdért 1998 elején - az eladó számára a legjobb pillanatban - megvett brókerház goodwilljét öt év alatt írják le.)
Az IEB tavalyi eredményéből elvileg akár osztalékot is fizethetne, ám kérdés, hogy a fő tulajdonos mennyire akar kedvezni a kisrészvényeseknek. A vezérigazgató mindenesetre ismét kifejezte értetlenségét a tőzsdei áralakulást illetően (az IEB-részvény könyvértéke 1400 forint, árfolyama ennek mindössze kétharmada), és az osztalékfizetés alighanem az egyetlen, az árfolyamot kedvezően befolyásoló eszköz a San Paolo kezében. (A másik diszkonttényező a többségi tulajdonlás ténye, erről viszont aligha akar lemondani, miként a papírok csekély likviditásán sem tud változtatni.)
Korányi G. Tamás
