A megkérdezett hazai gyógyszergyártók a pontos részletek megismerése előtt nem kívánták kommentálni a gyógyszeráremelés elhalasztásáról szóló kormányzati bejelentést, a Magyosz várhatóan holnap közzéteszi a gyártók közös állásfoglalását. Az elemzők többségét ugyan nem érte váratlanul a hír, de kevesen osztották annak a név nélkül nyilatkozó gyártói képviselőnek a véleményét, aki szerint a gyógyszerárvitában már a végleges számok - a mértéktől függetlenül - önmagukban is jó hírnek számítanak.
Vágó Attila, a Concorde elemzője szerint a halasztás egyedül a tb-alapok pénzügyi helyzetével magyarázható. A tb-kassza tavalyi, 152 milliárd forintos hiánya úgy állt össze, hogy nem voltak új gyógyszerbevezetések és nem emelték az árakat. Az idei, 147 milliárdos hiány-előirányzat realitása már januárban megkérdőjeleződött, hiszen az új termékek eleve szétfeszítenék a kereteket. A három hónapos halasztás az elemző szerint mintegy 22 milliárd forintos megtakarítást hozhat a tb-nek. A 6,3 százalékos féléves emelés 2000-re 3,15 százalékot jelent (a március eleji 4,2 százalék éves szinten többet, 3,5 százalékot jelentett volna), és a nem vényköteles termékek körében érvényesíthető 10-12 százalékos várható emeléssel együtt a hazai gyártók árait az idén átlagosan 4-4,5 százalékkal emeli. Ez gyakorlatilag az infláció felével egyenértékű, tehát elégedettségre aligha van okuk a gyártóknak.
Az elemző számításai szerint az Egis és a Richter egyenként mintegy 200-300 milliós árbevételtől és körülbelül 50-60 milliós üzemi eredménytől esik el a halasztás miatt. A Concorde számításai szerint az Egis 2000-es adózott eredménye mintegy 7,9, a Richteré 18,8 milliárd forint körül alakul, az idén viszont a kisebbik gyártó mintegy 8,6, a nagyobbik - elsősorban a látványosan megugró nyugat-európai és tengerentúli forgalom miatt - 22,25 milliárd forintos profira számíthat. E számokhoz képest a számított 50-60 milliós profitkiesés valóban nem jelentős, de a halasztás üzenet jellege - véli az elemző - súlyosabb következményekkel járhat. A külföldi befektetők egy éven belül már másodszor szembesülnek a piac szabályait felrúgó, inkább politikai, mint gazdasági logika alapján születő kormányzati döntésekkel. A gyógyszergyártók szerencséjére árbevételi struktúrájuk miatt (a Richter forgalmának már háromnegyede, az Egisének háromötöde megy exportra) lényegesen kevésbé vannak kiszolgáltatott helyzetben, mint például a Mol.
Korányi G. Tamás
