Az év eleji villamosenergia-áremelés miatt felháborodott áramszolgáltatók igényeire reagálva Kaderják Péter, a MEH főigazgatója elmondta, hogy a tavaly év végén lejárt villamosenergia-árképlet miatt a hivatal a következő négy évre új árszabályozási rendszert dolgozott ki. A hivatal szerint a 2000 végéig hatályban lévő - az 1995-ös privatizációhoz kötődő - ársapka típusú rendszer elérte céljait, a költségeket elismerték az árban, kialakult a befektetői biztonság.
A szabályozás hiányosságaként a főigazgató azt rótta fel, hogy a tényleges költségekkel nem foglalkozott behatóan a szabályozás. A 2001. január elsejétől induló árszabályozási időszak négy évre érvényes, s jelentős szakértői munka előzte meg.
Az áramszolgáltatók sérelmezik, hogy az árréstömeg jelentősen csökken januártól, hiszen teljesítménydíjként 17,5 százalékkal, az energiáért pedig 11 százalékkal kell többet fizetni az MVM-nek, miközben a végfelhasználóknak átlagosan 6 százalékkal kerül többe a villamos energia. A társaságok - bár törekednek a kormányzattal a megegyezésre - készülnek a perre.
A mostani árszabályozás kiindulópontjaként az 1999-es auditált elszámolások szolgáltak, s a mostani rendszer abból indul ki, hogy a cégek számára garantált megtérülést a továbbiakban az állampapírhozamok alapján számítják, megtoldva némi prémiummal. A MEH szakértője, Varró László szerint a cégeket nem érhette meglepetésként az, hogy hasznukat meg kell osztani a fogyasztókkal, példaként pedig a Magyarországon is szakmai befektetőként jelen lévő Powergen esetét hozta, amelynek nominális árrését 23 százalékkal csökkentette a brit szabályzó hatóság. Mivel a 8 százalékos tőkearányos megtérülést a legtöbb cég túlteljesítette, a MEH véleménye az, hogy indokolt az árrésük csökkentése.
A hivatal szerint a januári - az erőművek és az áramszolgáltatók számára engedélyezett - áremelés szakmailag védhető és korrekt. A megtérülés számításának alapját ezentúl az eszközoldal képezi, a villamosenergia-ipari cégeknek az indokolt eszközértéken a kockázatmentes hozamot kell megkeresniük, megfejelve némi kockázati prémiummal. A prémiumot az erőműveknél 100, az áramszolgáltatóknál 50 bázispontban határozta meg a MEH. Lapunk azon kérdésére, hogy mi képezte pontosan a prémium meghatározásának alapját, Varró szakértői becslésre hivatkozott.
A fenti számítás alapján az erőművek számára 9,8 százalékos, az áramszolgáltatók számára 9,3 százalékos megtérülési ráta adódik.
Jelentős módosítás a hálózati veszteségek kezelése, a Magyarországon 12-13 százalékos szintet ismertek el eddig az árakban. Az éves szinten mintegy 50 milliárd forintos hálózati veszteséget a hivatal magasnak tartja, de belátja, hogy a németországi 4-5 százalékos szintre még hosszú időt várni kell. A hálózati veszteségek ügyében a MEH független szakértői bizottságot bízott meg, a műszaki veszteségek indokolt mértékét a jelentés 8,5 százalékra tette, az áramlopás miatti költségeket a MEH nem vette az elfogadott költségek közé. (A hivatal ugyanakkor hangsúlyozta, hogy minden eszközzel - beleértve esetleges törvénymódosítást is - segíti a szolgáltatók ez irányú harcát.) A kereskedelmi veszteségek (késve fizetés miatti finanszírozási és egyéb költségek) jogos költségeit figyelembe véve a hivatal úgy döntött, hogy átlagosan 10,6 százalékos hálózati veszteséget ismer el az árakban, a többit már a cégnek kell kigazdálkodnia. Az ezen szintnél alacsonyabb hálózati veszteség miatti megtakarítás azonban teljes egészében a cégek profitját növeli. Lapunk adatai szerint 1999-ben egyetlen áramszolgáltató, az Émász hálózati vesztesége maradt el ettől a szinttől (10 százalék).
Az amortizáció kérdésében a MEH szerint elegendő kedvezmény a cégeknek az, hogy a 30-40 évig használt berendezéseket 12 év alatt teljes egészében leírhatják.
A hivatal számítása szerint túlzott a szolgáltatók azon állítása, miszerint 20-22 milliárdos árréstől esnek el, szerintük az idei évben a jelenlegi szabályozás mellett 10-13 milliárd forintos árréstömeg-csökkenést kell elszenvedniük a szolgáltatóknak. Igaz, azt a hivatal is elismeri, hogy várhatóan csökken a szektor adózás előtti nyeresége is.
A tárgyalásokról szólva Kaderják Péter elmondta, hogy az áramszolgáltatókkal tavaly év közepén kezdett tárgyalások nem vezettek eredményre és ha elmaradt volna a költség-felülvizsgálat, akkor 20-22 százalékos fogyasztói áremelésnek kellett volna bekövetkeznie.
Mindezek fényében várhatóan az áramszolgáltatók peres útra terelik az ügyet, a MEH-nek pedig a bíróság előtt kell majd megvédenie álláspontját. A Mollal párhuzamot vonva megfigyelők mindenesetre megjegyzik, hogy a múltbeli történések alapján aligha kétséges, hogy az áramszolgáltatók szakmai befektető tulajdonosainak érdekérvényesítő képessége jóval erősebb egy pénzügyi befektetők és a magyar állam által kontrollált cégnél.
Tallósy István
