Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Mol keresetében annak megállapítását kérte a bíróságtól, van-e jogalapja annak, hogy kártérítést követeljen az alacsony gázárak miatt elszenvedett kárért. A bíróság a várakozásokhoz képest meglepően gyorsan hozta meg a keresetet elutasító döntését. Indoklásában a bíró elvetette a Molnak azon érvét, mely szerint a miniszter egy csupán az olajcégre vonatkozó egyedi döntéssel (az ár helytelen megállapításával) okozott volna jelentős kárt a Molnak. Ezzel szemben az alperes érvelését találta helyesnek, mely szerint a rendeletben megállapított ár jogszabálynak minősül és így általa jogellenesen nem okozható kár, még akkor sem, ha maga az ár valóban helytelenül lett volna megállapítva.
Elutasította a Mol kérelmének azon részét is, melyben a társaság tulajdonhoz fűződő alkotmányos jogának sérelmére hivatkozott. A bíró megállapítása szerint a Mol tulajdonhoz fűződő jogai, így a birtoklás, a használat, a hasznok szedésének joga és a rendelkezési joga sem sérült. Szükségesnek tartotta ugyanakkor megjegyezni, hogy az állam bizonyos esetekben korlátozhatja még az alapjogokat is, de csak akkor, ha ezt más alapjogok védelmében teszi, és más eszközzel nem valósítható meg (de ekkor is csak a szükséges mértékben korlátozhatja a szóban forgó alapjogot). Annak eldöntése viszont, hogy ez a mérték (vagyis a gázárakban megtestesülő korlátozás mértéke) túlzott-e, nem polgári bíróság feladata. Ilyen esetben a Mol alkotmányjogi panasszal élhet.
Glattfelder Béla, a Gazdasági Minisztérium államtitkára üdvözölte a döntést, mint mondta, azért is, mert „a miniszter úrnak nem lett volna 7 milliárd forintja a kár kifizetésére, ezért nagy stressztől szabadította meg az ítélet". A gázárak megállapítása a bíróság döntése szerint jogszerű volt. Az államtitkár szerint ezáltal érvényesülhettek azok a célok, melyeket az infláció féken tartása és a lakosság teherbíró képességének figyelembevétele érdekében határozott meg a kormány. Glattfelder kifejtette, a pertől függetlenül a Mol és a kormány között már létezik egy megállapodás, melyben a Mol vállalta, hogy a következő években elfogadja az inflációt meg nem haladó mértékű gázáremelést a lakossági fogyasztók tekintetében. Kijelentette, hogy a korábbi információkkal ellentétben a Mol és a kormány között jelenleg semmilyen a gázárakat illető tárgyalás nem folyik. Folyamatban van viszont egy szakmai egyeztetés, melyen természetesen vizsgálják, hogy milyen eszközök jöhetnek szóba a gázárszabályozás megoldására.
A fellebbezést már korábban kilátásba helyező Mol viszont azt hangsúlyozta, hogy bár a döntés nem kedvező számukra, az ítélet a Magyar Energiahivatal (MEH) múlt heti határozatához hasonlóan elismeri a kár létét, és azt is, hogy az a nem megfelelően megállapított ár miatt következett be. A bíróság alacsonyabbnak nevezte a július 1-jén megállapított gázárat a gázárképletből kiszámíthatónál, és elismerte, hogy a Molt emiatt kár éri. Innen Bánhegyi Ilona, a Mol jogi igazgatója szerint már csupán egy lépés azt bizonyítani, hogy a kárért valóban felelősséggel tartozik a GM. Elmondta azt is, hogy természetesen nem a miniszter személyesen, hanem munkáltatója, a Gazdasági Minisztérium lenne fizetésre kötelezett. Így Matolcsy György magánvagyona nem játszik szerepet az ügyben.
Hernádi Zsolt Mol-elnök ugyanakkor megerősítette, hogy a kormány és a Mol között folyó tárgyalások „fókuszában jelenleg valóban nem a gázárak állnak". Mint elmondta, az áremelésen túl egyéb lehetőségek is léteznek a Mol helyzetének rendezésére. Ilyen lehet többek között a tervezettnél korábbi gázpiaci liberalizáció, amelyet korábban kormányoldalról már jövőre is elképzelhetőnek neveztek. Üdvözölte és a Mol számára kedvezőnek nevezte az elmúlt héten született MEH-határozatot, mely 25 dolláros olajárat javasol a gázár-meghatározás alapjául, bár ezt még mindig nem tartotta kellően magasnak. A MEH kritikáját a kockázatkezelés hiányosságairól viszont egyértelműen elutasította. A jelenlegi olaj- és dollárárakat ugyanis szerinte a legtekintélyesebb bankok és piaci elemzők sem látták előre. Ők hiába kérték, hogy az állam szükséges költségként ismerje el a gázárban azt, ha kockázatkezelési törekvésük veszteséget okozna a társaságnak. Ezért nem reszkírozhatták meg, hogy egy esetleg balul sikerült fedezeti ügyletük a részvényeseknek okozzon veszteséget. Az ugyanis szintén milliárdos kár lehetett volna.
A. A. G.
