Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A GM által közzétett, november eleji 43 százalékos gázáremelésről szóló közlemény - noha szinte teljes egészében feltételes módban íródott - vélhetően már nem ad lehetőséget a visszakozásra. Kiderül belőle, hogy a gazdasági miniszter a miniszterelnök utasítására kedden folytatott tárgyalást a Mol elnökével. Ekkor vállalta el a Mol, hogy a következő években elfogadja a lakossági gázárak inflációs előrejelzést meg nem haladó mértékű emelését. A lakossági kör meghatározásáról eddig csak a Mol álláspontját ismerjük, ők a magánszemélyeken kívül csak a távhőszolgáltatókat tartják ebbe a körbe tartozónak. Az olajcég ugyanakkor fenntartja, hogy itt is szükséges lenne az importárak belátható időn belüli elérése. A nem lakossági felhasználásra értékesített gáz árának emelésére a gazdasági tárca a következő kormányülésen tesz javaslatot.
A döntés - ha megszületik - óriási horderejű a Mol, de az egész tőzsde számára is. A Mol legalább részben megszabadul lassan kezelhetetlen méretűvé dagadó veszteségétől, amit a magas importgázár (jelenleg köbméterenként több mint 42 forint) és hazai nagykereskedelmi értékesítési ár (21 forint) közötti különbségen elszenved. A gázüzletágon elszenvedett, idén mintegy 100 milliárdos vesztesége a NAPI Gazdaság becslése szerint 2000-ben 15-20, a jövő évben pedig akár 70-80 milliárd forinttal is csökkenhet. A tőzsde pedig jelzést kap arról, hogy ha nehezen is, de valamilyen mértékben a gazdasági racionalitás érvényesülhet a döntéshozatali folyamatban a tisztán politikai szempontokkal szemben.
Természetesen mint minden nehéz döntésnek ennek is lesznek negatív következményei. Az inflációra mindenképp hatást gyakorol majd az emelés. Hosszabb távon nem jó, hogy az európai tendenciákkal ellentétesen a fajlagosan kisebb költséggel ellátható gázfogyasztók fizetnek majd többet a gázért, miközben az Európában mindenhol a legmagasabb gázárat fizető lakosság alacsonyabb áron kapja a gázt. Az ipari fogyasztók esetében viszont az energiafelhasználás racionalizálását segítheti elő, amire szükség is van, hiszen Magyarországon az egységnyi GDP előállításához felhasznált energia mintegy 2,5-szeresen meghaladja az európai átlagot.
A jelenleg javasolt rendszer a Mol szerint addig tartható fenn, amíg az EU-csatlakozás vagy az azt esetleg megelőző gázpiaci liberalizáció be nem következik (egészen pontosan amíg a piac legalább 50 százalékig liberalizálttá nem válik). A másik feltétel, hogy a "magyar embernek magyar gázt" elv ne nagyon sérüljön, azaz a magyar gázkitermelés ne csökkenjen számottevően. Jelenleg évente 2,8 milliárd köbméter a kitermelés, 2004-re viszont már 30 százalékkal, 2 milliárd köbméter alá csökken, ekkor ez a helyzet már nem tartható fenn.
Érthető módon a Mol a maga részéről üdvözölte a lépést, hiszen a további részletek nyilvánosságra kerüléséig, úgy tűnik, ez gyakorlatilag a hétfőn nyilvánosságra hozott elképzeléseinek (NAPI Gazdaság, 2000. október 17., 11-12. oldal) elfogadását jelenti a kormány részéről. Számára nagy jelentőségű, hogy a nem lakossági gázár további emelését is elképzelhetően tartja a kormányzat 2001-ben. Nagy kérdés, hogy a Mol által indított perrel mi lesz, a GM-közlemény megjelenése előtt, hétfői javaslatának ismertetésekor a Mol-menedzsment még a per folytatásáról beszélt. Ez logikus lépés is lenne, hiszen a perben egy már bekövetkezett kárra vonatkozó igényt jelentettek be. Valószínű, hogy a mostani megállapodással a Mol csak a további, a következő áremelésekkor vélhetően indítandó újabb perek indításáról mond le.
A közlemény megjelenése idején a londoni SEAQ-on a Mol ára a BÉT 4860 forintos záróára felett majd 400 forinttal, 5250 forinton is állt. Az elemzők még csupán most kezdték el számolgatni az egyelőre még meg sem született döntés számszerű következményeit. Vágó Attila, a Concorde Értékpapír Rt. elemzője szerint a Mol idei egy részvényre jutó eredménye megnégyszereződhet az eddig várthoz képest. A jövő évre nézve azonban még nagyobb változás - ha csak ezt a 43 százalékot vesszük is figyelembe -, a jelenlegi veszteséget előrejelző számítások helyett 60 milliárdot meghaladó eredmény is lehetséges a társaság teljes tevékenységét figyelembe véve.
A nagy gázfogyasztók számára ugyanakkor nyilvánvalóan nem örömteli ez a lépés. A döntésre leghamarabb az áramszektor reagálhat, ahol a teljes értékesített villamos energia 30-35 százaléka földgázból származik. A gázerőművek költségeiket várhatóan mihamarabb érvényesítik kívánják a Magyar Villamos Művek felé. Az MVM - áramportfóliójának átlagár-növekedése miatt - pedig rövidesen áramáremelésre kényszerül majd (ami szintén a kormány kompetenciája, itt tehát szintén bizonytalan helyzet alakulhat ki). A nagy ipari fogyasztók viszont jórészt vélhetően már beépítették termékeik árába a legtöbbjük szerint már egy ideje elkerülhetetlen gázáremelést, ezért lehet, hogy nem is lesznek kénytelenek túl nagy mértékben emelni áraikat (bár aligha örülnek a döntésnek).
A Mol tőzsdei árfolyam-alakulására gyakorolt hatás a mostanáig egyre erősödő felvásárlási pletykáknak is elejét veheti, illetve a gázüzletág eladásának lehetőségét is okafogyottá teheti. Ugyanakkor a bizalmatlanság a konkrét döntésig mindenféleképpen megmarad és ezután sem múlik el teljesen. A Molnál ugyanis az emelés megvalósulása esetén is veszteséges marad a gázüzletág, a 43 százalék pedig még a nem lakossági fogyasztók esetében is kevesebb, mint az importparitás szintjéhez szükséges emelés. Tehát bármilyen pozitív is lehet ez a lépés, sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért kellett az OMV-nak lehetőséget adni az olcsó Mol-vásárlásra. A bizalmatlanság alighanem a ma várható áremelkedés ellenére is sok befektetőben megmarad.
ALMÁS ANDOR
