Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Már 25 százalékos részesedés megszerzése után kötelező lesz nyilvános vételi ajánlatot tenni a Mol összes részvényére, ha az október 20-i rendkívüli közgyűlés jóváhagyja az igazgatóság alapszabály-módosításra vonatkozó javaslatait. A bejelentési kötelezettség már a részvények 2 százalékának megszerzése után fennállna, a vételi ajánlatnak pedig legalább az elmúlt egy év legmagasabb tőzsdei árfolyamán kellene történnie. Ezenfelül a közgyűlésnek döntenie kell a gázüzletág kiszervezésének kérdéséről három különálló, 100 százalékos Mol-tulajdonú társaságba. Az igazgatóság tagjának javasolják Csányi Sándort, az OTP elnök-vezérigazgatóját, aki április óta a Matáv igazgatóságának is tagja.
A felvásárlási ajánlatot csak akkor tekintenék sikeresnek, ha az ajánlattevő legalább 50 százalékos tulajdont szerzett a társaságban. A vevőnek stratégiai elképzeléseit és a saját tevékenységét is ismertetnie kell az ajánlat megtételekor.
Az alapszabály-módosítások célja egyértelmű: a Mol korábban valamelyest felpuhított alapszabályának újbóli szigorítása, a cég részvényeinek felvásárlását megnehezíteni vagy legalábbis drágává tenni. A kétszázalékos bejelentési kötelezettség rendkívül szigorú, egyetlen magyar tőzsdei társaságnál sincs hasonló. Ez a korlátozás azonban viszonylag könnyen kijátszható. A 25 százalékos tulajdoni hányadnál történő ajánlattételi kötelezettségre már volt példa, például a BorsodChemnél, ezt azonban akkor a társasági törvény tavalyi módosítása miatt eltörölték.
A mostani felállás szerint ez a korlátozás azt jelentené, hogy a Mol részvényeire 5760 forintos áron kellene ajánlatot tenni. Január 27-én ennyi volt ugyanis az olajrészvények maximumárfolyama, attól a pillanattól azonban gyors tempóban esett a részvény. Így akár néhány nappal későbbi ajánlat esetén is olcsóbb ajánlattételre lenne lehetőség. Az OMV szerdán bejelentett, 5 százalékot meghaladó részesedését ennél valószínűleg jóval olcsóbban vásárolta össze.
A jelenlegi árfolyam-alakulásból ítélve egyelőre nem nagyon fenyegeti a potenciális felvásárlókat annak veszélye, hogy ennél drágább ajánlatot kelljen tenniük.
A mostani alapszabályi változtatásokkal tehát nincsen szó arról, hogy a Mol feje fölül elhárult volna a felvásárlási veszély. A kétszázalékos korláttal ugyan komolyan megnehezíthetnek egy titokban zajló felvásárlási folyamatot, a Mol alacsony tőzsdei árfolyama azonban könnyedén lehetővé teszi egy szakmai befektető számára a nyilvános ajánlattételt. Az 5760 forintos árfolyam (ráadásul ez is csupán jövő év január 27-ig ennyi) ugyanis megközelítőleg 19 dollárnak felel meg. Ez azt jelenti, hogy a Mol 50 százaléka plusz egy részvény megszerzéséhez elvben kevesebb mint 936 millió dollár kellene jelenleg.
Figyelembe véve, hogy csak a Mol tulajdonában álló szénhidrogénkészlet értékét 1,1-1,3 milliárd dollárra becsülik jelenleg a szakértők, a cég teljes újra-előállítási értékét pedig ennek akár a duplájára is, egyáltalán nem kizárható, hogy egy szakmai befektetőnek ez az ár távolról sem tűnik riasztónak.
A Mol jelenlegi részvényeseinek ugyanakkor csak az elmúlt egy év fényében tűnhetne jónak az ajánlat, hiszen 1998 márciusában, az utolsó Mol kibocsátáskor még éppen 30 dollárt adtak egy részvényért. A felvásárlási ajánlatot ilyen fényben értékelve ők már nyilvánvalóan nem találnák vonzónak az árat. Ugyanakkor az OMV sikeres bevásárlása mutatja, hogy sokan azért alacsonyabb áron is hajlandóak megválni részvényeiktől a jelenlegi helyzetben. (Az állami kézben lévő 25 százalékot ugyanakkor szinte bizonyos, hogy ilyen árszinten nem adnák el, ez érdekes "társbérlet" kialakulására adna módot.)
A Molban tehát az új alapszabály elfogadása esetén is nyugodtan megjelenhet egy ellenséges felvásárló, akár keletről, akár nyugatról. Ráadásul még azt sem lehet kijelenteni, hogy különösebben drága lenne számára a térnyerés mindaddig, amíg a gázüzletági veszteségek miatt ilyen alacsony áron cserél gazdát a részvény a parketten.
A. A. G.
