Terítéken a bevásárlóközpontok jövője
A mai tipikus bevásárlóközpontokat látva senkinek sem jut eszébe, hogy elődeik bizonyos értelemben már az ókori görög és római társadalmakban is léteztek. Az agórák, illetve fórumok e civilizációk városaiban a polgárok találkozóhelyei voltak, amelyek uralták a települések központjait. Ugyanez mondható el a középkori vásárterekről, amelyek annyiban közelítenek a bevásárlóközpontokhoz, hogy piactér szerepük is volt. A XIX. század végén, a XX. század elején épült bevásárlócsarnokok azután már közvetlen előzményei az új típusú létesítményeknek, amelyek ma ismert legjellemzőbb formái a 70-es években alakultak ki az Egyesült Államokban, a városokon kívül, az autópályák környezetében. Innen kerültek aztán mintegy vissza az öreg kontinensre. Elhelyezésük fő szempontja az volt, hogy kellő mennyiségű autóparkoló vehesse körbe őket. A következő évek - előreláthatóan - az elmúlt harminc év trendjének megfordulását hozták: Nyugat-Európában, különösen Németországban egyre több bevásárlóközpont tervezője fedezi fel ismét a városközpontokat mint e létesítmények elhelyezésének legmegfelelőbb célpontjait, derül ki az idei - október 6-8. közötti - Expo Real ingatlanszakmai kiállítás egyik beharangozó piaci elemzéséből. A bevásárlóközpontok német szakmai szervezetének adatai szerint az országban 2011-ig megvalósuló ilyen létesítmények 75 százaléka városközpontokba kerül és csak minden huszadik épület készül teljesen zöldmezős beruházásként. További érdekes trend, hogy immáron életmódközpontok épülnek, nem csupán egyszerű vásárlóhelyek. Óriási vita várható a vásár Special Real Estate Forumán arról, hogy ezek a létesítmények vajon kiszorítják-e a hagyományos kisboltokat a városok centrumából vagy éppen hogy új életet hoznak a cityk életébe, új formában mentve át a múlt egy részét.
Walter Brune építész és várostervező a düsseldorfi Königsallee bevásárlóutca és az általa tervezett Kö-Galerie példáján mutatja be, miként őrizhető meg a múlt a jelenben. A Königsallee, a város fő bevásárlóutcája az elmúlt évtizedekben igencsak egyhangúvá vált, ugyanis minden háztulajdonos a szomszédjához hasonló feltételekkel adta bérbe a földszinten lévő üzlethelyiségeit. A bérleti díjak eközben az égig szöktek, ennek következményeként csak a divatbutikok maradtak meg, miközben a hangulatos éttermek teljesen kiszorultak. A tervező a Kö-Galerie-t például úgy alakította ki, hogy a galéria szintjén éppen azok a kis éttermek kaphassanak majd helyet, amelyek enélkül eltűnnének a múlt homályában.
Szerző(k):
Komócsin Sándor
