A dunántúli vásárszervező cégek tapasztalatai szerint az uniós csatlakozást követően sem nőtt az érdeklődés a vidéki expók iránt, sőt a kis és középvállalkozások közül is mind kevesebben áldoznak ilyen célra, ezért csökken a kiállítóterület és apad résztvevők száma is.
Kelemen László, a kaposvári székhelyű Kapos Expó Kiállításszervező Kft. ügyvezető igazgatója szerint a vidéki vásárok legnagyobb gondja, hogy az azokon tradicionálisan megjelenő kis és középvállalkozások helyzete fokozatosan romlik. A néhány fős, de még a több mint száz dolgozót foglalkoztató cégek is többnyire a megjelenésen spórolnak, jóllehet a kiállításszervező az idén nem emelte az árait. Kelemen elmondta, egyelőre semmi jele annak, hogy az uniós csatlakozást követően több nyugati kiállító érkezne a kaposvári, illetve a somogyi vásárokra. Az idén szeptemberben 13. alkalommal megrendezendő Kapos Expón 271 kiállító mutatkozik be, ezek közül ugyan több mint 60 külföldi, de jórészt nem uniós, hanem horvát, illetve a keleti országokból érkező cég. Az idei őszi kaposvári vásárt egyébként már csak 5600 négyzetméternyi területen rendezik meg, míg a korábbi években ennek legalább másfélszerese volt a kiállítóterület – tette hozzá Kelemen. A vidéki vásárszervezők gondjait tovább növeli, hogy a kis- és középvállalkozások vásári megjelenését ma már semmilyen központi forrás nem segíti és az infrastruktúrán sem sikerült javítani az elmúlt éveken. Egyelőre Kaposváron is csak terv maradt egy nagy befogadóképességű, az expóknak megfelelő, de más célra is használható kiállítási központ, s így van ez az egész térségben. A szerény részvételi díjak miatt a vásárszervező cégek még a jelenlegi kiállítóterületek infrastruktúrájának korszerűsítését sem tudják megoldani, ezért talán nem véletlen, hogy a multinacionális cégek továbbra sem jelennek meg. Az elmúlt években stagnáló, átlagosan mintegy 80-85 millió forintos árbevételt elérő társaság ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a gondok orvoslására egy középtávú tervet készítettek. A jövőben elsősorban az igényes szakvásárokra szeretnének koncentrálni, amelyekre az ország keleti feléből, illetve a szomszédos, de még nem uniós országokból csábítanának kiállítókat. Mindemellett készülni kell egy olyan, gazdasági szempontból jobb időszakra, amikor a kkv-k döntő többsége – hasonlóan a ’90-es évek elejéhez – ismét megengedheti magának, hogy részt vegyen vásárokon. Persze ehhez feltétlenül szükséges lenne megfelelő rendezvényközpontok kialakítása is.
Helyét keresi a nagy múltú Pécsi Ipari Vásár (PIV) Kft. Mint a cégnél elmondták, a kiállítók száma náluk is stagnál, sőt egyes rendezvényeken csökken, ami egyrészt az expókon megjelenő vállalkozások anyagi helyzetével, másrészt a hiányos infrastruktúrával magyarázható. Az egyre nehezebb helyzetben lévő kis- és középvállalkozások közül nem egy az alacsonyabb részvételi díjat sem tudja kifizetni, míg a „menők” a külföldi vásárokat részesítik előnyben. A korábbi években már több mint 100 millió forintos nettó árbevételt elérő, a megyei és a pécsi önkormányzat tulajdonában lévő társaság előtt álló legfontosabb feladat az új vásárközpont felépítése. Erre jó esély van, hiszen a város a közelmúltban már előkészítette azt a területet, amelyen a kiállítási komplexum a tervek szerint 2005-re felépül, bár a beruházó Pécsi Rendezvényszervező Kht. nem jutott hozzá a remélt uniós forrásokhoz. Ettől függetlenül a város úgy döntött, hogy hozzákezdenek az összesen több mint 2,5 milliárd forint értékű komplexum kialakításához. A vásárközpont a baranyai megyeszékhely Megyeri úti városrészében, az egykori szennyvíztelep helyén épül fel. Az összesen 30 hektáros területen egy olyan tízezer négyzetméteres, többfunkciós objektumot építenek, amely nemcsak a pécsi vásárok helyszíne lesz a jövőben, hanem helyet kap benne több különböző méretű színház- és egy konferenciaterem is. Már korábban olyan döntés született, hogy a létesítményhez egy 6300 négyzetméteres fedett kiállítási csarnok is csatlakozik majd.
Az uniós országokból érkező kiállítók számának növekedését a zalai és a Vas megyei kiállításszervezők sem tapasztalják. A lapunk által megkérdezett szakemberek többsége szerint jókora lehetőséget hagyott ki az ország az elmúlt másfél évtizedben, amikor ilyen célra is használható létesítményeket nem alakított ki, hiszen időközben a környező országokban – például Szlovéniában, nem beszélve Ausztriáról – ezen a területen jelentős lépések történtek. A hiányosságokat pedig egyre nehezebb pótolni. Tovább növeli a gondokat, a helyi kiállításokon megjelenő kis- és középvállalkozások egyre szerényebb fizetőképessége. Jellemző, hogy több kis cég közösen bérel standot.
Az elmúlt években – néhány ritka kivételtől eltekintve – nem sikerült úrrá lenni azon a problémán sem, hogy mind kevesebb pénz jut a vidéki vásárok menedzselésére, reklámozására. Az egyik városi tulajdonban lévő, magát megnevezni nem kívánó vásárszervező cég vezető munkatársa szerint néhány kilométerrel arrébb, Ausztriában csupán marketingre költenek annyit, mint amennyi az ő cégének teljes évi költségvetése.
A legkritikusabb helyzetben talán a kisvárosi expók szervezői vannak. Aligha véletlen, hogy több, korábban évente megrendezett kiállítás már kétévente nyit kaput, s némelyik kirakodóvásár jelleget öltött. Az egyik lapunk által megkérdezett Veszprém megyei vásárszervező szakember szerint több cég sorsa bizonytalan, sőt néhány a megszűnés közelében van. Úgy véli, hiányzik egy regionális koncepció és támogatási rendszer, e nélkül pedig az elkövetkezendő években nem lehet majd létezni. Az adott térségben – kölcsönös érdekek alapján – ki kellene jelölni azokat a városokat és vásárokat, amelyek fejlesztésre érdemesek, s a tőkét oda kellene koncentrálni. Ez nemcsak állami és önkormányzati forrásokat jelent, hanem vállalkozói támogatást is. Az utóbbira ilyen koncepció mellett még nagy nyugati cégek részéről is lenne érdeklődés. Minderről azonban igen gyorsan kellene dönteni, hiszen az unióhoz velünk együtt csatlakozott országokban ez a folyamat felgyorsult, sőt már konkrét eredmények is vannak.
Fazekas Márta