Fotó: Bloomberg
Évek óta folyik szakmai berkekben a vita arról, hogy szükség van-e az építés- és a lakásügyet, valamint a területfejlesztést kézben tartó önálló szaktárcára vagy e területek államtitkári szintű képviseletére. A szakma egyes képviselői szerint bár az építésügyet érintő államigazgatási feladatok átcsoportosításával s a Nemzeti Lakásprogramban megfogalmazott szervezeti elképzelések megvalósításával történik előrelépés a terület egységes kormányzati képviseletét illetően, az ágazat és szereplői még mindig nem kapták meg azt az elismerést és rangot, amely gazdasági súlyuknál fogva megilletné őket.
A szakmai szervezetek évek óta szorgalmazzák az építésügy egységes és markáns kormányzati képviseletének szükségességét. Ahogy az új kabinet hivatalba lépése előtt a közel negyven érintett szervezetet magában foglaló Építési Fórum állásfoglalásában megfogalmazta: ahhoz, hogy az építés gazdasági, szociálpolitikai, kulturális és környezeti szempontjai megfelelően érvényesüljenek, határozottabb politikai akaratra, széles körű szakmai-társadalmi összefogásra, valamint hatékony, megfelelő szintű, egységes és a többi gazdasági ággal egyenrangú kormányzati képviseletre van szükség.
Azóta megszűnt a grémium - amelynek tagjai sorába tartozott az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) is -, és helyét a múlt év szeptemberében megalakult Építési és Építésügyi Szakmai Testület (ÉÉSZT) vette át.
Az új szervezet titkársági és gesztori teendőit ellátó ÉVOSZ elnöke, Tolnay Tibor lapunknak kifejtette, hogy a korábban megfogalmazott problémák változatlanul fennállnak. Nincs változás abban, hogy mélyre süllyedt az építési fegyelem, jelentősen megnőtt az engedély nélküli vagy szabálytalan építkezések száma, gyengék és túltagoltak, gyakran szakmailag felkészületlenek, magukra hagyottak a települési önkormányzatok szervezetében működő építésügyi hatóságok. Éppen ezért az ÉVOSZ változatlanul azt javasolja, hogy minél előbb koncentrálják, vagyis ne válasszák el egymástól az olyan - az építésügy részét képező - kormányzati feladatokat, mint: a terület- és településfejlesztés, a terület- és településrendezés szabályozása, koordinációja és kontrollja, a lakásépítés és -felújítás, az építésügy szabályozása, illetve a hatósági munka, a jogalkalmazás hatékony felügyelete, az építési kutatás-fejlesztés koordinálása, az alapkutatások finanszírozása, az építési minőség szabályozása és felügyelete, az építési innováció támogatása (összefüggésben az oktatás és a szakképzés szakmai kérdéseivel), az építési szabványosítás és EU-jogharmonizáció, az építési piac kontrollja és védelme, a települési és építészeti értékvédelem szabályozása és szervezése, a műemlékvédelem, valamint az építészeti környezetkultúra menedzselése.
Ehhez Tolnay Tibor szerint az kell, hogy kiépüljön az építési szakma egységes törvényi, szabályozási, ellenőrzési rendszere, s nem utolsósorban markáns kormányzati szintű képviselete. Nem feltétlenül önálló minisztérium létrehozásával, hanem akár a Miniszterelnöki Hivatalon belül egy kisebb, hatékony szervezet vagy államtitkári képviselet formájában, amely amellett, hogy képes a tárcák közötti hatékony koordinálásra, az ágazat egészének kormányzati szintű képviseletét is ellátja. Minderre az EU-csatlakozás és a regionális tervezés érdekében is szükség van.
Bár a jelenlegi kormány nem vetette el az önálló szakminisztérium gondolatát, a múlt évben olyan döntés született, hogy a korábbi hét helyett három tárca - a belügyi, a gazdasági és a környezetvédelmi - látja el az építés- és lakásüggyel, valamint a területfejlesztéssel járó feladatokat.
A társadalmi vitára bocsátott Nemzeti Lakásprogramban javaslatként felmerült, hogy hozzanak létre egy ún. Lakásprogram Irodát, valamint egy Építési és Építészeti Hivatalt.
Szilágyi Eta