A XVII. kerület megtartó ereje annál erősebb lesz, minél több a helyben elérhető szolgáltatás. Az itt élők legnagyobb örömére kulturális programokból sincsen hiány, és művészek is szép számmal alkotnak Rákosmentén. Minden városrésznek van saját művelődési háza, ahol koncertekkel, fesztiválokkal, kiállításokkal, előadásokkal, színházi műsorokkal várják a közönséget. A közművelődési intézmények mindegyike rendez képzőművészeti kiállításokat, a helyi önkormányzat pedig a helyszíneket biztosítja, pályázati lehetőségekkel támogatja a művészeket, kulturális civil szervezeteket.
A civil szervezeteknek köszönhetően már a két világháború között intenzív volt a kulturális élet, Rákoscsabán működött például a Bohém Asztaltársaság vagy az Iparos dalkör. A ligetiek pedig arra büszkék, hogy a magyar képzőművészetben játszottak fontos szerepet, hiszen a hatvanas években Tóth Tibor festőművész által itt életre hívott Művészetbarátok Körében az akkori kultúrpolitika által "tűrt" vagy éppen "tiltott" kategóriákba sorolt irányzatok és művészek is bemutatkozhattak.
A kerület kellemes kertvárosi környezete mindig is vonzotta a művészeket, közel száz festő-, szobrász-, grafikus- és iparművész él itt. Természetesen a művészeti örökségekről sem szabad megfeledkezni, hiszen Csekovszky Árpád Munkácsy-díjas keramikusművésznek, a kerület díszpolgárának értékes hagyatéka is Rákosmente művészeti kincsei közé tartozik, de Rákosligeten élt Gózon Gyula és Pápai Erika színművész, Gregor József operaénekes vagy Küronya Veronika zongoraművész. A zenei élet ma is pezseg, hiszen Európában nagyon kevés főváros van, ahol több mint huszonhárom zeneiskola működik. A helyi zeneművészek szép eredményeket érnek el, említést érdemel Herencsár Viktória cimbalomművész, a Magyar Kultúra Lovagja is, akinek még Kodály Zoltán is hallhatta a játékát a Zeneakadémián.
Ízelítő Rákosmente kulturális életéből
A kerület egyik művelődési házának névadója Vigyázó Sándor gróf, aki Magyarországon a második legnagyobb magánvagyont adományozta végrendeletében a magyar tudományos és kulturális élet fellendítésére. A Vigyázó Művelődési Ház a legnagyobb közművelődési intézménye a kerületnek, hiszen 400 férőhelyes, korszerű színházteremmel büszkélkedhet, évente közel fél tucat kiállítás látható falai között. Az elmúlt húsz évben kerületi, budapesti, országos és nemzetközi rendezvényeknek is helyet adó házban koncertek, színházi rendezvények, szabadtéri programok, mesterkurzusok, gyermekprogramok, fesztiválok, beszélgetőestek, közéleti ünnepek, tanfolyamok, klubdélutánok, amatőr alkotóműhelyek és kiállítások is láthatóak voltak.
A közel százéves Csekovszky Árpád Művelődési Ház Budapest legrégebbi művelődési háza. A századfordulós épület mindig is a helyi társasági élet központja volt, kezdetben színjátszó csoportoknak, a hatvanas években pedig kluboknak, rockzenekaroknak, később kiállításoknak adott otthont. Itt működött 1960-1968 között Tóth Tibor vezetésével a már említett Rákosligeti Művészetbarátok Köre. A ház a Dózsa Művelődési Központ telephelyeként elvesztette önállóságát és sokáig tornateremként, raktárként használták. Az önkormányzat a rendszerváltás után visszaadta az intézmény önállóságát, így jött létre a Rákosligeti Közösségi Ház. Az intézmény 1998-ban vette fel új nevét. A névadó Csekovszky Árpád a modern magyar kerámia vezető mestereinek egyike volt. A Rákosligeten élő művész Munkácsy-díjat és Érdemes Művész kitüntetést is kapott, 1996-ban pedig a XVII. kerület díszpolgára lett.
Rákoscsabán 1911-ben építették fel a községházát, melyben egykor óvoda és iskola is működött. A funkcióváltás során, 1997-ben azonban elköltöztették az épületből a gyerekeket, így a felújított épület ma a közösségi élet színtere, ahol akár még népi mesterségeket (kosárfonás, agyagozás vagy éppen csipkeverés) is tanulhatnak az érdeklődők.
Az 1895-ben épült Erdős Renée Ház a múlt század első felének neves írónője, Erdős Renée tulajdona volt egykor. Az épületben 1990-ben nyílt meg az Erdős Renée Ház - Közérdekű Muzeális Kiállítóhely, ahol még abban az évben létrehozták a nagyrészt dokumentummásolatokból álló helytörténeti kiállítást, és ekkor rendezték be az intézmény névadójának, Erdős Renée-nek az emlékszobáját is. Az emeleti kiállítótermekben havi rendszerességgel többnyire képzőművészeti kiállításokat rendeznek a mai napig is, ahol elsősorban a Rákosmentén élő művészek munkái láthatók.
A Gózon Gyula Kamaraszínház első bemutatóját 1999-ben még a kerület művelődési házában tartotta, a következő évadra azonban már átköltözhetett az önkormányzat tulajdonában lévő mostani épületbe, amelyet a Gózon Gyula Kamaraszínház Alapítvány térítésmentesen használhat. Az idén 100 éves színházi épület ma Gózon Gyula nevét viseli, aki a rákosligeti hitközösség elnöke volt, és feleségével, Berky Lilivel itt is élt.
Bartók Bélának két olyan lakhelye volt élete során, amely csöndes és nyugalmas helyet biztosított számára a komponáláshoz: Budapest II. kerületében, a Csalán út 29.-ben található, ma Bartók Béla-emlékházként működő épület, illetve a XVII. kerületben található rákoshegyi ház. Bartók Béla 1911-ben költözött az akkor Rákoskeresztúr-nyaralónak nevezett községbe, majd 1912-ben abba a rákoshegyi házba, amely ma a Bartók Zeneház. Az egykori lakhelyet a helyi önkormányzat és egy, a civilek összefogásával megalakult közalapítvány varázsolta újjá. Szinte minden megmaradt eredetiben a házon, mind a belső elrendezése, mind a beépített anyagok megegyeznek avval, ami Bartók idejében ott volt. A házban zenei alkotóműhely alakult, ahol a komoly zene kapta a főszerepet.
