Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A város és a térség egyre színvonalasabb borházai, a termékek folyamatosan javuló minősége és külföldi elismerések is azt jelzik, hogy az elmúlt tíz év során a szakmai munkának és a jelentős beruházásoknak köszönhetően a szekszárdi borvidék megteremtette önálló arculatát, s dinamikusan fejlődik. Része van ebben annak az uniós források segítségével útjára indított borútprogramnak is, amely a színvonalas borházak, vendégfogadásra alkalmas pincék kialakítása mellett főként a képzést támogatja. A Villány-Siklós térségében indult, később az egész Dél-Dunántúlra kiterjesztett, s a Siklós és Vidéke Takarékszövetkezet által finanszírozott borútprogram egyik legnagyobb eredménye, hogy egy mindenki számára hozzáférhető információs rendszer segítségével egységes minőségi követelményrendszert vezet be. Ugyanakkor továbbra is az egyik legnagyobb gond, hogy megfelelő források híján a fajtaváltást is segítő ültetvénytelepítés a szükségesnél jóval lassabban halad. A vidék legjelentősebb termelői - a Takler, a Vida, a Heimann, a Vesztergombi, a Sárosdy, a Duzsi, a Mészáros, a Fritz, a Liszt Pincészet és az Aliscavin Rt., valamint az Aranyfürt Mezőgazdasági Szövetkezet szakemberei - kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a térség egészét érintő programot csak külső, elsősorban központi források segítségével lehet felgyorsítani. Különösen fontos volna ez egy olyan időszakban, amikor a piaci nehézségek miatt csak a legkiválóbb fajták értékesíthetők zökkenőmentesen.
A felsorolt termelők közül korábban többen is részt vettek annak a társasági formában működő, de nonprofit szervezetnek a létrehozásában, amely a borvidék tíz évre szóló, mintegy 1500 hektárt érintő rekonstrukciós telepítési programjának megvalósítását kívánta segíteni és koordinálni (NAPI Gazdaság, 2000. október 13., 5. oldal). A térség szőlőtermesztésben és -feldolgozásban érintett nyolc legjelentősebb cége egy olyan területfejlesztési tanulmánytervet is elkészített, amelyet többek között az illetékes főhatóságok is támogatásra érdemesnek tartottak. A különböző szintű helyi erőfeszítések ellenére a termelők erre a programra központi támogatást nem kaptak. Jelenleg még a borvidék legnagyobb termelői is évente maximum néhány hektárnyi szőlőt tudnak telepíteni, s a teljes telepítési terület jó esetben évente átlagosan 100-120 hektár körüli, de korábban még arra is volt példa, hogy egyetlen hektárnyi vessző sem került a földbe. A telepítési program felgyorsítása azért is fontos lenne, mert a legnagyobb feldolgozók - például a jelentős kapacitásokkal rendelkező egykori állami gazdaságból létrejött, német tulajdonosa révén azóta is folyamatosan fejlesztő Liszt Pincészet vagy az Aliscavin Rt. - az alapanyag jelentős részét nem saját területükön termelik meg, hanem kistermelőktől vásárolják fel.
Módos Ernő, az Aliscavin Rt. vezérigazgatója szerint tovább növeli a gondokat, hogy tavaly nagy mennyiségű, de meglehetősen gyenge minőségű termést takarítottak be, ami újabb értékesítési gondokat okozott. A borvidéken egy hektár szőlő telepítése - a meliorációs igényektől függően - ma már átlagosan 3,5-4,2 millió forintba kerül, ami azt jelenti, hogy a legsürgetőbb rekonstrukciós munkákhoz és ültetvénytelepítési feladatokhoz több milliárd forintra lenne szükség. Emellett a feldolgozókapacitások technológiai korszerűsítésére és az értékesítési szempontból egyre fontosabb kiszerelésre, csomagolásra is mind nagyobb összegeket kell költeni.
K. Zs.
