Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Törökország nem tartozik a magyar vitorlázók kedvenc célpontjai közé, és ez hiba.
Három dolog mindenképpen a törökök mellett szól. A legfontosabb, hogy borzasztó kedves népek. Mindenütt örömmel fogadják a hajóst, soha úgy nem sikerült bemennünk egyetlen kikötőbe sem, hogy a parton ne várta volna valaki a farból kihajított kötelet. (ellentétben a görögökkel, ők nem is rántják rá a hajócsavarra a smadzagot.)
Ugyancsak sokat nyom a latban, hogy - ismét csak a görögökhöz képest - fejlett a kikötői infrastruktúra. A komoly nagy marinák ritkák, de a városi kikötők felszereltsége sokkal jobb egy átlagos görög szigetinél. Általában megoldható az aksik feltöltése és vizet is lehet szerezni. WC van és használható is. Marmarisban, ahol hatalmas marina van, kis gumicsónakkal taszajgatják helyükre a nagyobb hajókat. Ne légy ideges, nem azért van ez, mert stranbádernek néznek, egyszerűen kicsi a hely a két móló között a manőverezéshez. A gumicsónakosok vérprofik, és ingyen dolgoznak. Nagy öröm a kiskert, a török partokon minden szélvédett öbölbe érdemes benézni, szinte kivétel nélkül találunk egy összetákolt, de azért megfelelő teherbírású mólót, egy kis faházat, amelyben étterem és WC és zuhanyzó is van. Ezeket rendszerint egy-egy család üzemelteti, hangos kiáltásokkal csábítva az öböl bejáratában felbukkanó hajókat. A kikötésért nem kell fizetni, és akkor sem sértődnek meg, ha magunk főzünk magunkra, ez náluk a normális kockázat kategóriájába tartozik. Ettől függetlenül érdemes próbára tenni a háziasszony tudását, néha nagyon bejön. Kérésre vízzel is feltölthetjük a tankokat, ezért természetesen fizetni kell. E kis zugok sajátja, hogy a család valamelyik tagja szinte mindig képzett borbély, aki beretválást is vállal. Habos pofával a kés alatt a tenger fölött lemenő napot szemlélni, nos ez jobb, mint naranccsal dobálni a cápákat.
Végül, de nem utolsó sorban a török partok szebbek, mint a görögök, vagy az adriaiak. A török partoknál sok apró patak és néhány nagyobb folyó ömlik a tengerbe, valószínűleg ennek tudható be, hogy a partvidék nem kopár, hanem nagyon is zöld, a kisebb öblöket menthetetlenül belengi a citrusfélék illata. Azokban az öblökben, amelyekbe édesvizű patak ömlik sajnos nem érdemes búvárkodni, a sós vízi fenék sokkal több látványosságot kínál. Az édesvíz jelenlétének gyönyörű ajándéka a … folyó mocsaras torkolata. A hatalmas kiterjedésű nádas kis csatornái között csak a helyi csónakosok igazodnak el, nem érdemes a bocival próbálkozni. Ezt a kikötőt és partszakaszt semmiképpen se hagyjuk ki, sőt tegyük le a hajót és adjunk magunknak egy napot arra, hogy egy helyi csónakos fölbérelve fölhajózzunk a folyón a fellegvárakig, rákász telepekig és iszapfürdőkig. Ahol a folyó a tengerbe ömlik hosszú homokos föveny csábít nappal fürdőzésre, de ennél izgalmasabb, hogy itt szeptember végén, október elején este hatalmas teknősök lepik el a partot, hogy letegyék tojásaikat. A kikötőből este 9 körül kibocizva - evezve kissé messze van - jókat lehet röhögni az elesett állatokon.
Hajót bérelni mindenképpen Törökországban érdemes, sajnos konkrét címmel nem tudok szolgálni. Rodoszról ugyan gyorsan el lehet érni a török partokat, de a két nép közötti legendás utálat oda vezet, hogy a hatóságok kölcsönösen pénzt szednek a másik országból érkező hajók és legénységük után. Mi egy 41 lábas jószággal vitorláztunk 8-an, ezért 600 dollárt kellett volna fizetni. Nem jelentkeztünk be Törökországba, ennek megfelelően nem is fizettünk, 6 napig illegalitásban hajóztunk ott, ezért viszont némi idegeskedéssel fizettünk. Aki mégis a lógásra adná a fejét, annak azt javaslom Rodoszról semmiképpen se a közeli Marmarisba menjen, hanem a jóval távolibb Fetijét célozza meg, ott a határőrök már azt hiszik, korábban bejelentkeztél.
Törökországban a legolcsóbbak a nagy felbontású tengeri térképek, akik ilyenekre vágynak ne hagyják ki a marinák shopjait.
Aki megtalálja nagyméretű vitorlazsákomat Fetijéban, ugyan hozza már haza. Ne tessen aggódni, nem ellopták, egyszerűen otthagytam.
