Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A görög szigetvilágban vitorlázni valószínűleg a legjobb kompromisszum azoknak, akik szívesen kóstolgatják a nyílt tengert, de nem is akarnak túl sokat kockáztatni. Akár a török, akár a horvát partok mentén hajózunk mindig a az érzésünk, hogy kicsit strandbder dolog itt a partok alatt kopratni, szigetről szigetre, távolban a biztonságos partvidékkel. Nem lefikázva egy-egy adriai bora képességeit, annyit mégiscsak megállapíthatunk, hogy ebből a nyílt tengeren nagyobb hullámok lennének.
Szóval Görögország. Nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy kikötők tekintetében fel sem veszi a versenyt az Adriával. Az rendben van, hogy Szantorinin nem lehet normális kikötőt építeni, de ez nem jelenti azt, hogy el kellene fogadnunk azt az állapotot, ami a kikötőhelyként szolgáló úszó bója körül kialakult. Ha itt beüt akár csak egy hármas északi, törik hajó, móló minden. Ugyanez igaz a kikötőkre is. Az egykori halászfalvak feljavított kikötői többnyire egy mólóból állnak, igaz - hála a régieknek - a legszélvédettebb öblökben találhatók. Jellemzően nem ússzuk meg a macska ledobását és felhúzását, bár ha van hely oldallal is oda lehet állni. Ez ellen két dolog szól: a betonmólók mellett jól ki kell babázni a hajót, és jól kitolunk magunkkal, ha befut egy hat hajóból álló német flotta, hangos hallalival buzdítva bennünket a helyhiány miatt feltétlenül indokolt merőleges beállásra. A német flották rendkívül barátságosak tudnak lenni, de igencsak érzékenyek arra, ha jogaikat csorbítva látják, ilyenkor Günther Spakl ráiszik, és hajnalig üvöltve szórakoztatja az egész kikötőt disznó viccekkel.
A görög szigeteken zuhanyra ne is számítsunk, a kikötői illemhelyekhez pedig csatoljuk fel a gázálarcot és tartsuk formában a combizmainkat. Hál istennek a korán kelő halászok szívesen gurítanak egy felest mielőtt kimennének a tengerre, ezért szinte mindig akad nyitva álló kávéház, ahol szerény fogyasztás ellenében gajdorogni is lehet már kora reggel.
A görögknél a kritikus pont az ügyintézés. Próbáljuk úgy taktikázni, hogy egyszer lépjünk be az országba és egyszer ki, de lehetőleg egyszer sem hajóval. A reptéri szórakázást még túl lehet élni, de a kikötői hatóságok rohadtul ráérnek. Rendőrrel ne legyen dolgod. A hajóbérlés kritikus pont, nagyon észnél kell lenni. A görögök nem úgy adják át a hajót, mint Sukosanban a horvátok. Itt a kulcs menjél, mondják, de ne dőljünk be. A hajón a leltárban szereplő felszerelési tárgyak töredékét találod meg. Ez gond akkor, ha létfontosságú dolgok hiányoznak, - vincs, karabinerek, kötelek, szakadt rongyok -, de megszívhatod akkor is, ha visszaérkezve valamivel kivívod a bérbeadó haragját. Ilyenkor könnyen előkerülhetnek az említett hiányosságok, és csak sűrű anyázás közepette tudod visszakapni a borsos kaució egy részét. Hiába a mehetnék, addig ne tágíts, amíg rendesen át nem veszed a hajót: vitorlákat megnézni, köteleket ellenőrizni, motort elindítani, külső sérüléseket jegyzőkönyvezni, felszerelési tárgyak listáját ellenőrizni, slózi pumpáját kipróbálni, gázpalackot megszagolni. Nem leszel szimpatikus, de oda se neki, megéri, saját későbbi nyugalmad váltod meg ekkor. A görög sneci nagy és finom, vigyél magaddal zsebpecát. Ki mire esküszik, kis úszóval ujjbegyen vezetett damillal, de akár puszta szemrevételezéssel is fél óra alatt meg lehet fogni egy vacsorára valót. Egy jó recept: süssük meg a megpucolt sneciket egy kis olajon. Ha pirul tegyünk mellé fokhagyma karikákat, amikor a hal már enged egy kis lét. Kisvártatva öntsük fel a cuccot két deci citromlével, majd adjunk hozzá egy kortyot a pecázásból megmaradt whiskeyből. Rottyantsunk még rajta egyet. Bármivel túrható.
