Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az a foglalkoztató, aki a munkavállaló alkalmazását nemre, korra, nemzetiségre, fajra, származásra, vallásra, politikai meggyőződésre, munkavállalói érdekképviseleti szervezethez való tartozásra vagy ezzel összefüggő tevékenységre való tekintettel jogellenesen megtagadja, a munkavállalók között hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, elköveti a szabálysértést. (Természetesen maga az alkotmány is biztosítja a Magyar Köztársaság területén tartózkodó minden személy számára az emberi jogokat.) A bírság felső határa 100 ezer forint.
A munka törvénykönyve, érzékelve a hátrányos megkülönböztetés bizonyításának nehézségeit, a munkáltató kötelezettségévé tette annak bizonyítását, hogy eljárása a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket nem sértette.
A cselekménnyel kapcsolatos tényállást természetesen a szabálysértési hatóság, ez esetben az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség megyei (fővárosi) felügyelőségei tárják fel, és ők szabhatják ki a pénzbírságot is. Ennek mértékét - a munkaügyi bírság 50 ezer forinttól egymillió forintig terjed, a szabálysértési pénzbírság maximum 100 ezer forint lehet - a hatóság dönti el, miképpen azt is, hogy a szabályszegő magatartás hány munkavállalót érint. A hatóság az eljárásban vizsgálja az elkövetés körülményeit, és ezek a részletek döntik el, hogy mely típusú bírságot választja. Adott esetben tehát arra is van mód, hogy akkor is munkaügyi bírságot alkalmazzanak, ha az érintett foglalkoztató szabályszegő magatartásának következménye nem érint több munkavállalót.
Kiss Ferenc munkajogász
