Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ilyen szerződések esetében a feleken múlik, hogy kikötik-e valamely állam jogát. Jogválasztás hiányában a jogvitát, ha az bíróság elé kerül, annak a jognak a figyelembevételével kell elbírálni, amelyet az eljáró bíróság székhelyén hatályos úgynevezett nemzetközi magánjogi szabályok alkalmazni rendelnek. Ahol a feleknek jogválasztási lehetőségük van, a szerződés megkötése előtt célszerű minimálisan azt végiggondolni, hogy a kifejezett választás hiányában alkalmazandó jognak melyek a szerződést érintő legfőbb szabályai. Aki ezt elmulasztja, komoly kockázatot vállal; az alkalmazandó jog ugyanis a jogviszonynak olyan tartalmat is adhat, amely a felek - vagy azok egyike - számára nem kívánatos.
Bizonyos esetekben a szerződést nemzetközi egyezmény szabályai alapján kell elbírálni; a legfontosabb ilyen egyezmény az ENSZ égisze alatt 1980-ban létrejött bécsi vételi egyezmény az áruk nemzetközi adásvételéről. Ez az egyezmény 1988. január 1. óta a magyar jog része. Lényeges tehát, hogy magyar és külföldi fél között létrejött áru-adásvételi szerződés esetében akkor is ezt az egyezményt (és nem a polgári törvénykönyvet, ahol van ilyen) kell alkalmazni, ha a felek bármely szerződő állam jogát kötötték ki vagy az adott szerződő állam jogát egyébként alkalmazni kell. Ha a felek a vételi egyezmény alkalmazását bármilyen okból el akarják kerülni, akkor ennek a szerződésből kifejezetten ki kell tűnnie; vagy az egyezmény kizárása, vagy az alkalmazandó konkrét jogszabály (például a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyve) megjelölése formájában.
Vannak olyan szerződések, amelyeknél olyan nagy szerepet játszanak valamely állam imperatív (azaz feltétlen alkalmazást kívánó) jogszabályai, hogy egyszerűen értelmetlen és alkalmazhatatlan lenne bármely másik jognak a kikötése. Ha a szerződő felek személyét tekintjük, ilyen például az ügyvédi megbízási szerződés, ahol az ügyvédi tevékenység kereteit annak az országnak a jogszabályi előírásai határozzák meg, amelynek ügyvédi kamarai nyilvántartásába az ügyvédet bejegyezték, illetve, ahol az ügyvéd eljár. Ahol pedig a jogválasztás szabadságára a szerződés tárgya van döntő hatással, arra tipikus példa az ingatlannal vagy a társasági üzletrészekkel kapcsolatos szerződés. Ez utóbbi esetekben annak az államnak a joga, ahol az ingatlan fekszik, illetve ahol a társaságot bejegyezték, nem kerülhető meg. Ha a szerződésben a külföldi elem csak látszólagos, akkor nem jöhet szóba külföldi jog alkalmazása. Érdekes példa ezzel kapcsolatban, ha azonos országbeli szerződő felek külföldi devizanemben való fizetést kötnek ki. A jelenlegi gazdasági feltételek mellett nincs olyan külföldi devizanem, amely valamely külföldi jog szabályainak alkalmazását igényelné. A külföldi devizanem tehát nem tekinthető a szerződés külföldi elemének.
Jogválasztás esetén is vannak a szerződésnek olyan elemei, amelyekre nem terjed ki a választott külföldi jog. Ilyen a felek jogképessége (lehetnek-e jogaik és kötelezettségeik) és cselekvőképessége (köthetnek-e szerződést vagy tehetnek-e más jognyilatkozatot), amelyet minden esetben a felek személyes joga alapján kell megítélni. Ilyenek továbbá a dolgokhoz fűződő tulajdonjoggal, illetve a birtoklással kapcsolatos kérdések, amelyekre nézve a dolog fekvési helyének joga irányadó és nem választhatók meg a szerződésre tárgya folytán irányadó imperatív: adó-, vám-, jövedéki, engedélyezési stb. jogszabályok sem.
A legtöbb ország jogi szabályozása kizárja a külföldi jog alkalmazását, ha az olyan külföldi elemhez kapcsolódik, amelyet a felek - az egyébként irányadó jogszabály megkerülése céljából - mesterségesen vagy színleléssel hoztak létre. (Ezt nevezi egyébként a jog csalárd kapcsolásnak.) Jó példa erre a következő: A ország termékeit B országba adott kvótának megfelelő mennyiségben lehet bevinni. Ennek nyilvánvaló megkerülése, ha az A országbeli eladó először C országbeli vevő részére exportálja termékeit, majd a C országbeli vevő szállítana B országba, kijátszva ezáltal az A ország termékeire felállított kvótát. Ezt azonban úgy kell tekinteni, mint ha a C országbeli szállító A országbeli lenne, és az A országra vonatkozó kvótát kell alkalmazni. Ezzel B ország kizárta a közte és C ország között fennálló, kevésbé kötött áruforgalomra vonatkozó szabályok alkalmazását. Mellőzni kell továbbá a külföldi jog alkalmazását akkor is, ha az valamely ország közrendjébe ütközik. Közrend alatt az adott ország jogának alkotmányos és más alapvető jogszabályait értjük.
Nehéz lenne egyértelmű útmutatást adni arra nézve, hogy mikor melyik ország jogát érdemes kikötni, ezt csak az adott jogviszony ismeretében lehet eldönteni. Általában előnyt jelent, ha az egyik szerződő fél saját jogát képes kikötni. Az erősebb pozícióban levő fél erre szokott törekedni, illetve kompromisszumként gyakran kerül sor egy harmadik ország jogának a kikötésére. Lényeges azonban, hogy a kikötött jognak a szerződést érintő legfontosabb előírásaival már a szerződés megkötésekor tisztában legyünk.
Rézmovits Péter ügyvéd
