Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A büntetés kiszabásánál értékelni kell a tárgyi és alanyi, illetve az enyhítő és súlyosbító körülményeket. A tárgyi körülmények tekintetében kiemelkedő jelentőségű a cselekmény társadalomra való veszélyessége, amire az okozott kár nagyságából, a véghezvitel módjából, a cselekmény ismétlődéséből, folyamatosságából lehet következtetni. Az alanyi körülmények közül jelentős a felróhatóság alakzatának - vagyis: szándékos vagy gondatlan elkövetés - vizsgálata. Az enyhítő és a súlyosbító körülményeket összességükben kell vizsgálni, utóbbi csoportba tartozik például a többszöri elkövetés. Büntetés helyett figyelmeztetés is alkalmazható, ha a szabálysértés az elkövetés körülményeire való tekintettel csekély súlyú és az eljárás alá vont személy személyi körülményeire is figyelemmel az intézkedéstől kellő visszatartó hatás várható.
Amennyiben valakit ugyanazon szabálysértési hatóság előtt, ugyanabban az eljárásban több szabálysértés miatt vonnak felelősségre, a legsúlyosabb szabálysértésre megállapított pénzbírság felső határa a felével emelhető, ám nem érheti el az egyes szabálysértésekre megállapított pénzbírság felső határának együttes összegét. Például: az elkövetőt két szabálysértés miatt vonják felelősségre, és a büntetés felső határa egyik esetben 100 ezer, a másik esetben 80 ezer forint, az eljáró hatóság „első ránézésre” kiszabhatná a 180 ezer forintot is, ám az úgynevezett abszorpciós elv érvényesülése folytán a szóban forgó esetben a legmagasabb összegű pénzbírság alkalmazása esetén sem haladhatja meg a 150 ezer forintot. A pénzbírság elévülésével kapcsolatban a törvény úgy rendelkezik, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy év eltelte után nem hajtható végre. Az elévülési időbe nem számít be a halasztásra és a részletfizetésre engedélyezett idő. A pénzbírság végrehajtása iránt tett intézkedés viszont félbeszakítja az elévülést, a félbeszakítás napjával a határidő újra kezdődik.
Kiss Ferenc munkajogász
