Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A lízing polgári jogi formáját tekintve határozott időre szóló dologbérlet és vételi jog együttese, azonban számos olyan különleges vonással rendelkezik, amely önmagában a jogi forma alapján nem magyarázható meg. Így például, a lízingbeadónak a lízingtárggyal kapcsolatos kötelezettségei a bérbeadó, illetve eladó kötelezettségeihez képest jelentősen korlátozottak, a lízingbeadót jogszavatosság terheli, kellékszavatosság azonban nem, a lízingbevevő kellékszavatossági igényével közvetlenül az eladó ellen léphet fel. A lízingszerződés másik fontos sajátossága, hogy bár a lízingtárgy tulajdonosa a lízingbeadó, a használat jogával együtt a dolog fenntartásának költségei és minden, a tulajdonost terhelő kockázat átszáll a lízingbevevőre.
Ennek egyik következménye, hogy ha a lízingtárgy megszűnik (egyik félnek sem felróható okból), az nem mentesíti a lízingbevevőt a lízingszerződésből fakadó fizetési kötelezettsége alól. A lízingbevevő a lízingelt dolgot, bár annak nem ő a tulajdonosa, a számviteli nyilvántartásában szerepelteti, és amortizációt is ő számol el utána. Végül érdemes megemlíteni, hogy a vételi jog úgynevezett maradványértéken gyakorolható, amely jellemzően lényegesen alacsonyabb a dolog piaci értékénél. Ezek a sajátosságok ellentmondanak minden hagyományos polgári jogi logikának és csak akkor válnak érthetővé, ha figyelembe vesszük, hogy a bérlet és az opció kizárólag az ügylet jogi formái, annak valódi tartalma azonban a finanszírozás.
Az ügylet jogi formája és tartalma közötti eltérés számos tekintetben jogbizonytalanság forrása. A tisztázatlan kérdések egyike, hogy mik a lehetséges következményei a lízingbevevő által elkövetett szerződésszegésnek, tipikusan a lízingdíjfizetés késedelmének vagy elmulasztásának. A jelenlegi gyakorlatban előfordul, hogy a lízingbeadó a lízingszerződés alapján egyaránt követelheti - tulajdonosként - a lízingtárgy visszaszolgáltatását és - hitelezőként - a még meg nem fizetett valamennyi lízingdíj (a később esedékes lízingdíjakat is beleértve) megfizetését. Ezek a szerződések nem tartalmaznak a lízingbeadó részére elszámolási kötelezettséget sem. A lízing polgári jogi szabályozása egyértelművé tehetné azt, hogy a lízingbeadó jogosult súlyos szerződésszegés esetén a szerződést megszüntetni, azonban ennek során választania kell: vagy a később esedékes lízingdíjak azonnali egyösszegű megfizetését követeli, vagy a lízingtárgy visszaszolgáltatását és kárának megtérítését. A kettő együttes alkalmazása azonban, hacsak nem jár együtt a lízingbeadó részéről szigorú elszámolási kötelezettséggel a lízingtárgy értékesítéséből befolyó vételárral, nem tekinthető tisztességesnek, indokolatlan gazdagodást eredményez a lízingbeadó számára.
Gárdos István ügyvéd
