Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A jogi átvilágítási „ipart” Magyarországon a privatizáció hívta életre. A cégértékesítések második és további hullámai idején sem csökken az átvilágítások jelentősége, sőt nőhet is, mivel már nem az állam - a leghitelképesebb jogalany - az eladó. Mai formájában az angolszász due diligence sem tekint vissza néhány évtizednél hosszabb múltra. Az angolszász világban egyébként egy eladónak nincs olyan általános jellegű tájékoztatási kötelezettsége, mint amilyet a Ptk. előír, miszerint az eladó minden lényeges körülményről és tényről köteles a vevőt tájékoztatni. Ellenkezőleg, az angolszász világban a vevőt terheli fokozott gondossági követelmény („caveat emptor”). A jogi koncepciók különbözősége ellenére a magyar jogrendbe is beilleszkedik a jogi átvilágítások kialakult gyakorlata.
Az eladó tehát nem hallgathat el semmilyen lényeges tényre vonatkozó információt, akár kifejezetten rákérdez arra a vevő érdekében eljáró átvilágító, akár nem. Más kérdés, hogy mind a tulajdonos, mind a menedzsment kellemetlennek találhat bizonyos kérdéseket. Az eladó nem szokta megkapni az átvilágításról készült jelentést, de azt tudja, hogy milyen iratokat és adatokat adott át az átvilágítónak. Ennek alapján bízhat abban, hogy a vevő, amennyiben jogfenntartás nélkül elfogadta a teljesítést, már nem hivatkozhat olyan hibára, amelyet az eladó teljesítésekor ismert vagy ismernie kellett. Emiatt egyértelmű, hogy az eladásra kínált társaság átvilágítása az eladó érdekét is szolgálja. E belátás alapján lehetséges és szükséges a tulajdonosnak és alkalmazottainak együttműködését megnyerni az átvilágítás sikeres és gyors lefolytatásához, hiszen ők általában vizsgaként vagy hatósági ellenőrzésként élik meg az átvilágítási folyamatot.
A jogi átvilágítás szóbeli és írásbeli információkérésből, valamint a kapott információk hatósági nyilvántartásokban való ellenőrzéséből, illetve az információk értékeléséből áll. Kiemelendő sajátossága, hogy formális és teljességre törekvő vizsgálat. Ez azt jelenti, hogy az adott cégre adaptált kérdőív minden kérdését fel kell tenni, mégpedig a kérdések megadott sorrendjében, mert a kérdések logikailag egymásra épülnek. Minden részterület kérdéssorában az utolsó az, hogy a szakterületnek az eladó részéről információt adó illetékese kérdés nélkül kíván-e még valamilyen lényeges tényt, körülményt feltárni. Az eladónak nyilatkoznia kell arról, ha egy vagy több kérdés az átvilágított társaságra nem alkalmazandó. A lényegesség az átvilágító számára objektív kategória; a megbízó határozza meg a relevanciaküszöböt, amely alatti elemek - kisebb értékű szerződések, vagyontárgyak, követelések - egyenként nem, csak összesítve (kimutatás, lista alapján) veendők figyelembe. Az információk lehető legteljesebb feltárását úgynevezett teljességi nyilatkozat aláírásával erősíti meg az eladó.
A jogi átvilágítás szokásos fejezetei, gyakorlatilag a társaság profiljától függetlenül, minden esetben felölelik a társasági (cég)jogi vonatkozásokat, a cégalapítás és -bejegyzés dokumentumait, a szindikátusi szerződést, a társaság belső határozatait, szervezeti és működési szabályait, a tisztségviselők kilétét, „kötődését”, a cégaláírási jogosultakat. Egy másik átvilágítási fejezet a társaság eszközeit: ingó- és ingatlanvagyonát, a vagyonszerzési szerződéseket térképezi fel, majd következik a társaság más társaságban való részesedéseinek és befektetéseinek fejezete. Többnyire terjedelmes fejezet a lényeges szerződéseké, ezen belül külön figyelmet kapnak a kapcsolt vállalkozásokkal kötött szerződések. A vállalati gyakorlatban a szerződések többségének megkötésében, módosításában jogász nem vesz részt, jobb esetben legalább jogász által készített és karbantartott minták alapján kötik azokat a kereskedők, munkaügyi vezetők, beszerzési felelősök és mások. Ezek értelmezése, különös tekintettel egyebek mellett a felmondás lehetőségére és következményeire, igényes és időrabló szakmai feladat. A befektető ügyfél, különösen a stratégiai befektető ezek állományán általában alakítani kíván, tehát elsődleges érdeke a megismerésük.
Egyes szerződések, így a bank- és biztosítási szerződések, valamint a szellemi alkotásokkal kapcsolatosak külön-külön fejezetet alkotnak, és külön fejezet foglalkozik a munkajogi kapcsolatokkal, azon belül a munkaszerződésekkel. A környezetvédelmi fejezetbe kerülnek a környezetvédelmi szolgáltatókkal kötött szerződések. Kívülálló számára nem magától értetődő, ám a külföldi befektetőktől megtanultuk, hogy még egy szaktanácsadó cég is „termel” veszélyes hulladékot (elhasznált irodaszert), működtet kazánt, irodaházában lehet azbeszt, tehát a környezetvédelmi vizsgálódás is kötelező része a jogi átvilágításnak. A jogi mellett mindenesetre mellőzhetetlen a pénzügyi átvilágítás, enélkül az akvizíció ugrás a sötétbe. Minthogy a kettő között mindig van tematikai átfedés - így egyebek mellett a bank- és biztosítási szerződések, az eszközök és követelések, adó- és más hatósági ellenőrzések mindkét szakmát érdeklik -, fontos a két átvilágító közötti feladatelhatárolás és az együttműködés feltételeinek megteremtése.
Barna András ügyvéd
