Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A biztosított egyik jogviszonyában heti 20 munkaórában dolgozik, és 37 500 forint a havi bruttó jövedelme, a másik munkáltatónál heti 8 órai munkában bruttó 15 000 forint a nyugdíjjárulék-alapot képező keresete. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 39. szakasza szerint ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében elért nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme a minimálbérnél kevesebb, 1996. december 31-ét követően a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkor érvényes minimálbér arányával. A szolgálati időt az adott naptári évre a biztosítási jogviszony időtartamára úgy kell kiszámítani, hogy meg kell állapítani az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék-köteles keresetet (jövedelmet) és az erre az időszakra számított minimálbér összegét.
Ha az elért kereset kevesebb, mint az ugyanarra az időszakra vonatkozó minimálbér összege, a kereset összegét el kell osztani az időszakra számított minimálbér összegével, majd az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak naptári napjainak a számával. Amennyiben a biztosítottnak csupán az egyik munkaviszonya volna (a 37 500 forintot elért kereset), a szóban forgó szolgálati idő arányosítását el kellene végezni. A példabeli esetben azonban az ugyanazon időszakra eső munkaviszonyokban elért kereseteket össze kell adni. Így összesen a kérdező munkavállaló nyugdíjjárulék-alapjául szolgáló bruttó keresete (52 500 forint) meghaladja az ugyanazon időszakra eső minimálbér összegét. Tehát a szolgálati idő számításánál a biztosítás teljes időtartamát teljes terjedelemben figyelembe kell venni.
Kiss Ferenc munkajogász
