Az üzleti jó hírnév a lelke minden vállalkozásnak. A rosszul működő vállalkozások átszervezése leggyakrabban azzal kezdődik, hogy tizedére csökkentik a termeléssel foglalkozó létszámot és tízszeresére növelik a marketingosztályt a goodwill kiépítése érdekében. A jól működő vállalkozások kivásárlása esetén a vevők a vételár jelentős részét a goodwillre való tekintettel fizetik. A statisztikák szerint például az Egyesült Államokban 1979 és 1984 között a nyilvános forgalomban lévő vállalkozások részvényeinek kivásárlásakor a vevők a részvényekért átlagosan a piaci ár másfélszeresét fizették. A goodwill kétségtelenül nagy jelentőségű az üzleti életben, de a jog mégsem szabályozza jogi természetét, átruházását.
A goodwill a legtágabb értelemben azt jelzi, hogy valamely vállalkozásnak az üzleti életben jó hírneve van. Konkrétabban, a goodwill azoknak a tulajdonságoknak az összefoglalása, amelyek egy működő vállalkozásnak a nettó eszközértéket meghaladó, különleges értéket kölcsönöznek. Ez a különleges érték különböző tulajdonságokból fakadhat, amelyek a vállalkozás potenciális vevői széles vagy szűkebb körének hozzáadott értéket jelentenek. Az előbbire példa a vállalkozás piaci részesedése, az utóbbira az, ha a vállalkozás tevékenysége jól kiegészíti a vevő tevékenységét.
A goodwill tehát nem létezik a vállalkozástól függetlenül, az a vállalkozás kivásárlására irányuló szerződésnek sem önálló tárgya, hanem csak a szerződés tárgyát képező vállalkozás tulajdonsága. A goodwill tehát a jog számára önmagában megfoghatatlan, önálló jogintézményként nem kezelhető. Valószínűleg ezek a körülmények indokolják azt, hogy jelenleg nincs olyan jogszabály, amely a goodwill jogi természetét vagy átruházását szabályozza. Az új polgári törvénykönyv koncepciójában szerepel az a gondolat, hogy a goodwill átruházását szabályozni kellene, az előzőek alapján azonban kétséges, hogy mi lehet egy ilyen szabályozás tartalma.
Benke Gábor ügyvéd
