A jogalkotó egyidejűleg az Európai Parlamentnek és Tanácsnak az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK elvével is összhangba hozta a törvényt, megteremtve egy a magyar jogban eddig ismeretlen jogintézményt, az adatbázisok előállítóinak úgynevezett sui generis,
vagyis saját jogú védelmét. Az Szjt.-nek a módosítást követően hatályos új szabályai az adatbázisnak lényegében két típusát különböztetik meg.
Egyrészt az úgynevezett gyűjteményes műnek minősülő adatbázist, amely szerzői mű, és jogosultját, a szerkesztőt a szerzői jogi törvény által biztosított valamennyi személyhez fűződő és vagyoni jog megilleti. Másik típusa a gyűjteményes műnek nem minősülő adatbázis, amely nem szerzői mű és amely a jelen módosítást követően a törvény erejénél fogva részesül egy korlátozott, a szerzői joghoz csak kapcsolódó védelemben.
A gyűjteményes műnek minősülő adatbázis esetében a módosítás annyiban jelent változást, hogy a törvény külön is kiemeli a szerzői művekre adott példálózó felsorolásban a gyűjteményes műnek minősülő adatbázist és meghatározza egyrészről a gyűjtemény és az adatbázis fogalmát. A védelem a gyűjteményes művet megilleti akkor is, ha annak részei, tartalmi elemei nem részesülhetnek jogi védelemben. Gyűjteményes mű nem csupán adatbázis lehet, és az adatbázis nem minden esetben minősül gyűjteményes műnek.
Gyűjteményes műnek minősülő, tehát szerzői jogi védelemben részesülő adatbázisról akkor beszélhetünk a fentieket figyelembe véve, ha egyrészről a tartalom összeválogatása, elrendezése egyedi, eredeti jellegű, másrészről pedig az adatokhoz való egyedi hozzáférés biztosított. Gyakran citált példa a telefonkönyv, amely ha egyszerű betűrend szerinti sorrendben tartalmazza az előfizetőket és a számokat, nem élvezi a szerzői jog védelmét, mert az összeválogatása, szerkesztése nem egyéni, eredeti jellegű. Elképzelhető azonban olyan egyedi szerkesztési elvű telefonkönyv, például a szaknévsor, ahol a szerkesztés egyedisége elérheti a szerzői jogi védelemhez szükséges mértéket.
Frank Edit ügyvéd
