Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A rendőrség arra hivatkozással tagadta meg a nyomozást, hogy az ügyvezetők a vevőkkel a teljesítésről – azaz a gépkocsik eladásáról és ellenértékük kézhezvételéről – még a felszámolás elrendelése előtt állapodtak meg, mely ellenérték kielégítéséről a bérbeadóval szintén korábban egyeztek meg, mint a fizetésképtelenség bekövetkezte, és mivel a cselekmény csak a felszámolás elrendelése után követhető el, jelen esetben bűncselekmény nem történt. A büntető törvénykönyv egyébként a következőket mondja: aki a fizetésképtelenségének tudatában valamely hitelezőjét a többi hitelező hátrányára jogtalan előnyben részesíti, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. E bűncselekmény akkor büntethető, ha a csődeljárást vagy a felszámolási eljárást megindították, illetve a felszámolási eljárás a kötelező kérés elmulasztása miatt maradt el.
A feljelentő a megtagadó határozattal szemben panasszal élt, melynek a nyomozást felügyelő ügyészség helyt adott. Álláspontja szerint téves jogértelmezésen alapul a nyomozóhatóság azon érvelése, hogy a hitelező kielégítése azért nem volt jogtalan, mert a kielégítési szándék a fizetésképtelenné válást megelőzően alakult ki. Ha ugyanis az adósnak eredetileg nem állt volna szándékában az általa kötött ügylet kapcsán keletkező tartozását később kielégíteni, úgy magatartása alkalmas lenne egy másik bűncselekmény, azaz csalás megállapítására. Vagyoni helyzetének alakulását tekintve ugyanis tudnia kellett fizetésképtelenségének közeli bekövetkeztéről, így arról is, hogy nem fogja tudni minden hitelezőjét kielégíteni, ez pedig előrevetíti azok tévedésbe ejtését.
Az ügyészség megállapította azt is, hogy a fizetésképtelenség egyébként ténykérdés, annak kezdő időpontját, illetve elkövetéskori meglétét vagy hiányát a büntetőügyben eljáró hatóságoknak kell megítélni, s az nem a felszámoló bíróság fizetésképtelenséget kimondó végzésének függvénye.
Előfordulhat tehát az az eset, hogy a büntetőbíróság korábbi időpontra teszi a likviditás hiányának tényét, mint azt a felszámolást lefolytató bíróság tette. A teljesség kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy a felszámolási bíróság csupán benyújtott iratok alapján dönt, míg a büntető tanúkat, szakértőket is meghallgat, információforrása tehát szélesebb kört ölel fel.
A csődbűntettként indult ügyben végül a gyanú közlése már a hitelező jogtalan előnyben részesítésére vonatkozott, hiszen a cselekmény lényege eltérően a csődbűntettől nem abban áll, hogy valamely hitelező nem nyer kielégítést, hanem abban, hogy a sorrendben hátrébb álló hitelező a cselekmény elkövetésével megelőzi az előtte lévőt. De mi is ez a sorrend? A felszámolási eljárásról szóló törvényszakasz (cstv. 57.§ (1) bek.) részletesen szabályozza a vagyon hitelezők közötti felosztásának módját és sorrendjét. Eszerint különböző követelések megelőzik egymást és azok teljes vagy részbeni kielégítésével a sorban hátrább állók semmilyen formában nem juthatnak az egyébként jogos igényükhöz. A csődeljárásban ilyen keretszabályozás nem érvényesül, így bár a hitelező jogtalan előnyben részesítése csődeljárásban is büntetendő, ha az egyéb feltételek fennállnak, mégis joggal vetődhet fel a kérdés, hogy hogyan, ha a keretjogszabály ezt kellően nem szabályozza. A kielégítés sorrendjét ugyanis az összes hitelező csődegyezségi tárgyalás keretében határozza meg, mely szubjektív döntésmechanizmuson és nem az objektív jogszabályon alapul úgy, ahogy felszámolás esetén. Remélhetőleg a két törvénykönyv közti ellentétet vagy a jogalkotás, vagy a bírói jogalkalmazás a közeljövőben feloldja.
Továbbiakban szerencsétlen megfogalmazásnak tűnik első olvasatra a törvényi tényállásban írt a „fizetésképtelenségének tudatában” kifejezés is, mert szubjektív értékítéletre enged következtetni, holott nyilvánvalóan szinonim tényállásbeli elem a csődbűntettnél felvett „fizetésképtelenség esetén” meghatározással. Ennek megfelelően nem az elkövető felfogása irányadó, hanem az objektív helyzet.
Baranyi Róbert ügyvéd
