Ami pedig a konkrét esetet illeti: a központ megállapította, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyának megszűnését követően mintegy kéthetes késedelemmel adta ki a szükséges igazolást. Az ötezer forint rendbírságot kiszabó elsőfokú határozat enyhítő körülményként vette figyelembe azt, hogy a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére irányuló döntése késedelemmel jutott el az adminisztrációs teendőket ellátó szervezeti egységhez.
Fellebbezésében a munkáltató képviselője arra hivatkozott, hogy a cég nagysága miatt a munkáltatói jogok gyakorlása és a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos konkrét intézkedések foganatosítása időben elválik egymástól és az információáramlás időigényes. Az igazolások kiállításának késedelméért a munkavállaló is felelősség terheli, mivel a munkaviszonya megszűnése alkalmával a megszabott időre nem számolt el a nála lévő eszközökkel, védő- és munkaruhákkal.
Az ügyben felettes hatóságként eljáró Gazdasági Minisztérium (GM) a kiszabott rendbírságot helyben hagyta, és rámutatott: a munkáltató a munkanélküli járadék megállapításához szükséges igazolólapot köteles két példányban kiállítani. Az igazoló lap egyik példányát a munkában töltött utolsó napon oda kell adnia a munkavállalónak, a másik példányt a munkaadónak öt évig meg kell őrizni. Aki adatszolgáltatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget, rendbírsággal sújtható. A munkáltató az igazoló lapot késedelmesen adta ki, kötelezettségének teljesítése alól a munkáltató nagysága, belső szervezeti tagoltsága és az információáramlás nehézségei nem adnak mentesítést, ezért a GM helybenhagyta a korábbi döntést.
Kiss Ferenc munkajogász
