Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A törvényi tényállás alapján a csődbűntett három alakzatra bontható. Az úgynevezett fedezetelvonó csődbűntetthez képest más a csalárd bukás, és szintén más magatartást szankcionál az adminisztratív csődbűntett. (Háttérnormaként a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló törvény rendelkezései irányadók. Tehát például hogy mikor fizetésképtelen egy adott cég, mi az eljárások rendje, mi a hitelezői választmány.) Ami a gyakorlatot illeti: egy korai eseti döntésben az adott betéti társaság képviselőjét a felszámoló - tehát nem a büntetőügyben eljárt - bíróság egyúttal az üzletvezetésre is feljogosított tagnak „tekintette", holott az nyilvánvalóan két, egymástól elkülönült személy volt a társasági szerződés szerint.
A büntetőeljárásban eljárt városi bíróság, észlelve ezen ellentmondást, intézkedésként mégis megrovás alkalmazását látta indokoltnak a képviseletre feljogosított személlyel szemben is, mivel álláspontja szerint a gazdálkodó szervezet képviselője minden kétséget kizáróan olyan személynek tekintendő, aki a vagyonnal vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, ahogy az üzletvezető is. A jogkérdést illetően a megyei bíróság nem helyezkedett más álláspontra. A Legfelsőbb Bíróság (LB) azonban kimondta: a bűncselekmény alanya tettesként kizárólag a csődtörvényben kijelölt gazdálkodó szervezet vezetője lehet, aki viszont ez utóbbi törvény értelmében a közkereseti és betéti társaságnál az üzletvezetésre és képviseletre jogosult tag. A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint pedig, ha a társasági szerződésben a tagok üzletvezetéssel egy tagot bíznak meg, úgy ebben az esetben a többi tag üzletvezetésre nem jogosult. Mivel a terheltnek csupán képviseleti jogosultsága volt, ezért a csődbűntett alanya nem lehetett, és ekként a büntetőjogi felelősségre vonására az anyagi büntetőjogi szabályok megsértésével került sor.
Ez a jogértelmezés már csak azért is jelentős, mert a mindennapi életben a vállalkozók döntő többsége egyáltalán nem tesz különbséget az üzletvezető és a képviselő tisztsége között, noha a különbség nyilvánvaló. Az LB kimondta azt is, hogy „a törvényi tényállásban írt jogszabályon a csődtörvény rendelkezéseit kell érteni", annak ellenére, hogy az idevágó paragrafus szövege konkrétan nem nevesíti a törvénykönyvet úgy, mint például a számviteli fegyelem megsértésénél. Nyilvánvaló az is, hogy a csődbűntett másik két alakzatánál is a csődtörvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
További értelmezési kérdésként merült fel az is, hogy fogalmilag hogyan kell meghatározni a fizetésképtelenséget és az egy cég életében mikortól állhat be véglegesen és visszafordíthatatlanul. A csődtörvény ugyanis konkrétan meghatározza azon tények vizsgálatát, amely alapján megállapítható a fizetésképtelenség. Eszerint csupán jogkérdésről van szó, hiszen ha a törvényi feltételek adottak, a gazdasági társaság nem lehet más, mint fizetésképtelen. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy sok esetben széles körű vizsgálat ellenére sem lehetett egyértelműen megállapítani a likviditás hiányának bekövetkeztét, ez pedig alapvetően befolyásolhatja annak megállapítását, hogy a csődbűntett melyik alakzatával állunk szemben. A fedezetelvonó bűntett ugyanis csak a fizetésképtelenség beállta után követhető el, míg a csalárd bukás csak előtte. Megállapítható tehát, hogy a két alakzat együttesen nem valósítható meg.
Baranyi Róbert ügyvéd
