Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Jelenleg a tőzsdéken nagyon nehéz fundamentális (a várható főbb gazdasági mutatókon alapuló) módszerrel kereskedni, hiszen a szakemberek várakozásai is rendkívül széles sávban szóródnak egy-egy részvény jövőbeli megítélésével kapcsolatban. Elég csak az OTP elemzéseit megnézni, ahol a célárakat már általában egy legrosszabb és egy kevésbé rossz környezet feltételezése mellett adják meg, az eltérés pedig a különböző esetekben többszörös is lehet.
Aki azonban ebben a nehéz időszakban is szeretne tőzsdézni, előveheti a másik legfontosabb kereskedési módszert is: a technikai elemzésen alapuló üzletkötést. Egy felületes megismerkedés persze nem elég ahhoz, hogy valaki ennek alapján elkezdjen kereskedni, inkább csak az érdeklődés felkeltését szolgálja. Ez a kereskedési módszer is rendkívül komoly előzetes tanulást feltételez, és csöppet sem könnyű pénzkeresetet takar. (Komoly szakirodalma van főleg angolul, de elérhetők magyar nyelvű kiadások is.) Ezzel a módszerrel ráadásul az üzletkötések jelentős része a kereskedési módszer sajátosságai miatt eleve veszteséget okoz. Még a profi befektetőknél is előfordul ugyanis, hogy akár 50-50 százalékban is veszteséges, illetve nyereséges üzleteket kötnek, összességében mégis tudnak profitot termelni, mert technikai alapon olyan belépési pontokat választanak meg, hogy a várható veszteség, illetve nyereség aránya például egy legyen a háromhoz, tehát a nyereséges üzletekkel így is háromszor annyit keressenek, mint amennyi a veszteségessel elmegy. A technikai elemzés abból indul ki, hogy a különböző eseményekre a befektetők szinte ugyanúgy reagálnak, és ez látszik az árfolyamokban is. Ezért az árfolyamok által rajzolt grafikonok elemzéséből következtetni lehet a befektetők várható viselkedésére. A technikai analízissel tehát a múltból próbálunk meg következtetni a jövőre, a múltbeli információk ugyanis bizonyos törvényszerűségeket alkotnak. Egyúttal ez az egyik gyengesége is ennek a kereskedési módszernek, hogy feltételezi, a múltból teljes pontossággal meghatározhatjuk a jövőt (ez nem mindig működik). Ráadásul bizonyos fokig szubjektív is, hogy éppen ki milyen következtetést von le.
A technikai elemzések azon alapulnak, hogy az árfolyamok trendszerűen mozognak, és a befektetőknek a trend a barátja. Az egyik legfontosabb szabály ugyanis az, hogy a trenddel azonos irányba szabad csak kereskedni, figyelve természetesen a trendfordulós jeleket. A jelenlegi medvepiacon tehát egy technikai alapon kereskedő szinte csak a short pozíciókra keresi a belépési pontokat, és fordulós jeleknél is inkább csak zárja ezeket. Ennek ellenére a mostanában elérhető technikai elemzések többsége mégis a lehetséges vételi pozíciók kereséséről szól, ami valószínűleg annak tudható be, hogy a magyar befektetők többsége nem használja a short lehetőségeket.
Alapvetően egyébként háromféle trendtípus létezik, a süllyedő és emelkedő mellett vannak a vízszintes trendek is. A technikai elemzésben a trend felismerése után az árfolyamgörbéken kialakuló alakzatokat figyelik a befektetők, amelyeket két fő csoportba lehet sorolni, a trenderősítő, illetve a trendfordító alakzatokba. A trenderősítő alakzatok például a háromszögek és az ékek, míg trendváltók a dupla mélypontok, illetve csúcsok. (Jelenleg a piacok pont egy duplaalj lehetőségét hordozzák magukban, megközelítve október végi mélypontjukat.) Az alakzatok felismerése azonban nem egyszerű, sok gyakorlás kell hozzá, illetve önmagukban sokszor nem is értékelhetők, ezért vannak egyéb segítségek is. A legfontosabb, hogy a forgalmi adatok nélkül semmit sem ér az alakzatok vizsgálata. Emellett különböző indikátorok is segítik a kereskedést, amelyeket trendkövető, momentum és forgalomalapú indikátorok közé lehet besorolni. A technikai elemzők kelléktárának egyik fontos eszköze a Fibonacci-számok sora, amelyeket egy híres matematikusról neveztek el, aki a nyulak szaporodásából állított fel egy képletet. Ez a korrekciós szintek meghatározásában nyújthat segítséget. Szintén fontos jelzések a rések, a technikai elemzés szerint ugyanis egyszer minden rést betölt az árfolyam. A rés olyan szint a grafikonon, ahol nem történt kötés (például a következő napon jóval alacsonyabban indult a kereskedés, mint ahol az előző nap befejezte), így gyakorlatilag egy lyuk marad az árfolyamban. Mindez már mutatja, hogy csak komolyabb tanulás után lehet sikeresen kereskedni ezzel a technikával is, ami azonban nagyon fontos, az alapvető szabályokat szigorúan be kell tartani. A technikai elemzésekkel sohasem az árfolyamok alját vagy tetejét keresik, hanem olyan belépési pontot, ahol alacsony kockázat mellett lehet nagyobb nyereséget elérni. A stop loss-megbízások használata kötelező, ami azt jelenti, hogy már a megbízáskor megadjuk azt a szintet is, ahol a pozíciónkat likvidáljuk, ha mégsem arra megy az árfolyam, amire számítottunk, ami nyereséget hoz a számunkra. A stop loss használata egyébként attól is megóv, hogy a spekuláció befektetéssé váljon - hosszabb távon benne ragadjunk -, ami manapság bizony előfordulhat.
A technikai elemezés arra is jó, hogy nem kell a hírekre figyelni, ami sok kisbefektető számára lehet kedvező, akik az igazán érdekes hírekhez nem mindig juthatnak hozzá gyorsan. A technikai elemzés azt vallja, hogy a grafikon úgyis ismeri a hír eljövetelét.
