„Ha a kelet-, illetve nyugat-európai bérek közötti különbség kevesebb mint 25 százalékra olvad, kérdésessé válik, hogy érdemes-e az előbbi régióba telepíteni a szoftverfejlesztéseket” – olvasható egy, az elmúlt hetekben megjelent elemzésben. Egy ideje tudjuk, hogy Magyarország egyre kevésbé vonzó – a nagy informatikai világcégek például rendre szomszédainkhoz telepítik régiós központjaikat –, feltűnő, hogy a gazdasági tárca egyre ritkábban mutat be hozzánk települő új befektetőt. Vajon az említett bérfelzárkózási jelenség van-e Magyarország vonzerejének csökkenése mögött vagy valami más?
Ha igennel válaszolunk erre a kérdésre, az – az elemzés logikája szerint – azt jelenti, hogy a hazai bérek elérték azt a határt, amikor már nem vagy alig éri meg a befektetőknek itt fialtatniuk a tőkéjüket. Aki Magyarországon próbál megélni a hazai átlagbérből, az tudhatja, hogy ez még messze nincs így, és ki tudja mikor következik be a jövedelmi rés 25 százalék alá való szűkülése.
A válaszunk tehát inkább az lehet, hogy nem a megnőtt bérszínvonal miatt csökkent az ország tőkevonzó képessége, hanem például azért, mert az EU-ba utánunk belépett, és még nálunk is olcsóbb béreket kínáló országok elszipkázzák tőlünk a befektetőket. Ha ez a változat az igaz, akkor akár abban is reménykedhetünk, hogy ezek az országok hamar felzárkóznak, s így talán lesz esélyünk a befektetőkért vívott harcban.
Persze adható egy harmadik válasz is a kérdésünkre, nevezetesen az, hogy a kérdés rossz. Rossz, mert az ország gazdaságát nem az olcsó munkaerő csábítására kellene építeni, hanem a drága, de nagyon magas színvonalon dolgozó szakemberekre. Ezért akármilyen fájdalmas elvonásokat okozó közkiadásokkal is járna, minden fellelhető pénzt az oktatás színvonalának növelésére és kiterjesztésére kellene fordítani. Tanuljanak meg a gyerekek tanulni, tanuljanak nyelveket. Menjenek külföldre vállalkozást, szakmát, bármit tanulni – a lényeg, hogy néhány évre kiszakadjanak innen. Mert Magyarországot – akárhogy is fáj - nem a mostani 30–60 éves polgárai fogják felvirágoztatni, hanem a következő generációk.
