Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nyári futball-világbajnokság döntőjének másnapján számtalan írás látott napvilágot az interneten a mérkőzésen történtekről (emlékezetes: a hosszabbításban Zinedine Zidane, a franciák csapatkapitánya lefejelte ellenfelét, Marco Materazzit, így búcsúmeccsén a kiállítás sorsára jutott), melyek a legkülönfélébb módokon kommentálták a történteket, egy dolog azonban közös volt – szinte valamennyi írás közölt egy linket az esetet bemutató videóhoz. Szomorúbb példa a közelmúltból: a nyári libanoni–izraeli konfliktusról szóló cikkek döntő többségét szintén videókkal illusztrálta a legtöbb hírsite. Az eszköz mindkét esetben az idei évben berobbant webkettes alkalmazások legfontosabbika, a YouTube volt. A házilag barkácsolt videomegosztó oldal rohamsebességgel zárkózott fel a legnépszerűbb új generációs site-ok mellé, jelenleg a világ tizenharmadik leglátogatottabb oldala – nyári adatok szerint a közönség napi 100 millió videót tölt le, 65 ezer videót tölt fel, havonta pedig 20 millió felhasználó látogatja, ami az utóbbi fél évben 2000 százalékos növekedést jelent.
A történet 2005 februárjában kezdődött, amikor három informatikus, Chad Hurley, Steve Chen és Jawed Karim létrehozták a youtube.com domaint, mely májusban került a nyilvánosság elé, fél évvel később pedig hivatalosan is megkezdte működését. Tavaly novemberben a Sequoia Capital nevű vállalat 3,5 millió dollárt fektetett a YouTube-ba, amit idén áprilisban újabb 8 millió dollárral toldott meg. Az újabb pénzinjekció már egy kirobbanóan sikeres vállalkozásba érkezett. A szlogen, Broadcast Yourself (vagyis sugározd magad) kifejezi a videomegosztó site lényegét: bárki feltöltheti saját készítésű videóit, a családi felvételektől az amatőr mozikon át a videoblogokig. Emellett természetesen megtalálhatóak az oldalon a hagyományos médiatermékek is, a bevezetőben említett példáktól kezdve a zenei klipekig – itt pedig már felmerülnek a szerzői jogi kérdések is.
Az amerikai NBC televíziótársaság idén télen egyik népszerű sorozata, a Lazy Sunday, valamint a téli olimpiáról szóló videók törlésére próbálta rábírni a YouTube-ot; az akciónak két gyakorlati következménye lett: egyrészt 10 percben maximálták az oldalra tölthető mozgóképanyagok hosszát (kivéve a speciális státust élvező amatőr filmesekéit), valamint a széles körű sajtónyilvánosságot kapó ügyben hatalmasra nőtt a site ismertsége. Az NBC, felismerve a kínálkozó lehetőséget, stratégiát váltott, és megállapodást kötött az oldal üzemeltetőivel, melynek értelmében az oldalon elkülönítenek egy NBC-sarkot, ahol többek között exkluzív, csak a YouTube-on publikált videóklipeket is közzétesznek. Júliusban egy másik csatorna, a CBC követte a NBC példáját. Alapjaiban rázta meg a zeneipart is a YouTube felfutása (a szakzsargon máris az új generáció MTV-jének hívja, mely cím birtokosa eddig a MySpace volt). A tulajdonosok ambíciózus tervei szerint 18 hónapon belül a létező összes videóklip elérhető lesz az oldalon, teljesen ingyen – a dolog jelentőségét jelzi, hogy a Warner Music Group és az EMI, vagyis a legnagyobb kiadók közül kettő jelezte, megkezdik a tárgyalásokat a terv megvalósításáról. Elemzők szerint a YouTube sikerét elsősorban a széles sávú internet terjedésének köszönheti, valamint természetesen annak, hogy a mozgóképet nyelvi akadályoktól függetlenül gyakorlatilag a világ bármely részén élvezhetik a felhasználók.
Mindennek megfelelően a YouTube értéke az egekbe szökött. A New York Post júliusban 600 millió és 1 milliárd dollár közé lőtte be a lehetséges értéket, míg a Techcrunch nevű web 2.0-val foglalkozó blog 2 milliárd dollárt is „megadna” a site-ért annak hallatán, hogy a Sony 65 millió dollárt áldozott a Grouper névre hallgató, hasonló oldalért. A videomegosztás válhat a következő fél évben a webbusiness csatáinak első számú színhelyévé – a YouTube mellett jelenleg a Yahoo érezheti magát nyeregben, de megpróbál felzárkózni az AOL, a MySpace, a Google, sőt, immár a Microsoft is – tesztszakaszba érkezett LiveSide elnevezésű videomegosztó programja.
A szórakoztatóipar mellett a hagyományos média, és a politika átértelmeződésében is komoly szerep juthat a YouTube-nak. Amerikai szenátorok kedvelt kampányeszközévé vált például az az oldal, melynek segítségével a nézők közvetlenül, értelmezések nélkül láthatja a politikusokat – vagy éppen ellenfelüket, számukra kellemetlen helyzetben. Így természetesen máris felmerül a bizalom kérdése az új médiatechnikákkal kapcsolatban, mely különösen plasztikusan mutatkozott meg a már említett közel-keleti konfliktusban. Emlékezetes a manipulált Reuters-fotók esete Bejrút bombázásáról, ugyanígy készültek később hamisnak bizonyuló videók is megtámadott mentőkről, melyek azonban addigra a YouTube-nak köszönhetően bejárták a világot, és jócskán formálták a közvéleményt. Miközben tehát rohamosan demokratizálódik a média – elkészült például a világ első, az olvasókkal közösen szerkesztett cikk a Wired.com-on – és mértékadó lapok (például a The Economist) a hagyományos sajtó bukásáról írnak, egyre erősebbé válik a „ne higgy el semmit elsőre” érzés az olvasók körében – a hamis Reuters-fotókat is egy amerikai blogger buktatta le.
(A cikk a Webisztán, a Wikipedia, és a TCS Daily írásainak felhasználásával készült.)
