A Magyarországon jelen lévő három mobiltelefon-szolgáltató vélhetően nem ugrált a boldogságtól, amikor megtudta, hogy a távközlési hatóság nem csupán rájuk számít a harmadik generációs (3G) szolgáltatás bevezetése során, hanem mellettük egy negyedik szereplőt is bevonna a piacra. Ezt valószínűleg még viszonylag könnyedén elviselték volna, hiszen a gyors adatátvitelt lehetővé tevő új technológia kezdetben nem kecsegtethet nagy forgalommal, nyereséggel, s így az új szolgáltató megjelenése, ha csak a 3G-s piacot érintené, nem igazán eredményezne nagyobb versenyt, ám a jövevény ennél sokkal jobb lehetőségekhez jut. A szabályozó hatóság ugyanis – felismerve, hogy a harmadik generációs szolgáltatás lehetősége önmagában nem elég erős vonzerő egy új társaságnak a piacra lépéshez –, úgy döntött, hogy az új versenyző a harmadik generációs frekvencia mellé GSM-sávot is szerezhet. Ez már nagyobb fejfájást okozhat a három jelenlegi piaci szereplőnek, ami nagyon is érthető annak tükrében, hogy egy ideje már nem lehet új fogyasztói rétegeket meghódítani, s ezért a cégek csak egymástól vehetnek el ügyfeleket. A hatósági döntés nyomán tehát ezen a nem növekvő piaci tortán kell majd három helyett négy szolgáltatónak osztoznia. A helyzet ennek megfelelően látszólag az, hogy a három jelen lévő társaság marketingvezetői az újabb versenyre készülődve a fejüket vakargatják, miközben az előfizetők a hír hallatán a kedvezőbb tarifák reményében dörzsölgethetik a tenyerüket. Sajnos azonban a gyakorlatban, azt hiszem, rövidesen rá kell jönniük, hogy hiába az újabb piaci szereplő, a tovább éleződő verseny, nincs igazán remény az újabb jelentős árcsökkenésekre. Erre utalnak a jelen történései is – a társaságok mostanában már nem vívnak éles árversenyt, inkább más az előfizetőknek némi előnyt jelentő, de nem a zsebüket kímélő lépésekkel igyekeznek maguknál tartani már megszerzett ügyfeleiket. A szolgáltatók búslakodása tehát az új versenytárs megjelenése miatt nem biztos, hogy valós szomorúságot takar.
Diószegi József
