A hagyományos könyv- és újságkészítés végvárának számít a nyomtatás. Szemben a szövegek megírásával és a kiadványok nyomdai előkészítésével, ez nem vált számítógéppel végzett tevékenységgé – az olvasók még ma is papírra nyomtatott formában veszik kezükbe a könyveket és a lapokat. Az elektronikus képernyők nem tudták kiszorítani helyéről ezt a hagyományos megoldást. A számítógépeken megjelenített szövegek olvasása kényelmetlen és helyhez kötött, a mobiltelefonok és a személyi asszisztensek (PDA-k) ugyan könnyűek, hordozhatóak, de kijelzőjük túl kicsi, a laptopok és a digitális könyvek elég nagy olvasási felületet nyújtanak ugyan, de nehezek és kezelésük bonyolult egy könyv vagy egy újság lapozásához képest. Emellett mindezen eszközökre igaz, hogy kijelzőiken, képernyőiken nem lehet olyan kontrasztos, jól tagolt szövegelrendezést létrehozni, mint amilyet a hagyományos papírra, hagyományos tintával nyomtatott módszerrel készítve természetesnek vesznek az olvasók.
Fordulatot hozhat azonban a nyomtatás „ostromában” az úgynevezett elektronikus papír megjelenése. Ennek lényege, hogy egy rugalmas, papírszerű, könnyű, tetszés szerinti nagy méretben is kialakítható, felgöngyölhető műanyag lapban elektronikusan manipulálható tintapontok helyezkednek el, amelyek életre keltésével vagy eltüntetésével szövegek, képek jeleníthetők meg, csereberélhetők, akárcsak a komputerek képernyőjén. A technológiát húsz évvel ezelőtt találták fel a Xerox híres kaliforniai, Palo Altó-i boszorkánykonyhájában. A Gyricon névre keresztelt projektet a kilencvenes évek elejéig jegelték, addig, amíg a Massachusetts Institute of Technology (MIT) Media Labja meg nem jelent konkurens megoldásával. A MIT létrehozott egy E Ink névre keresztelt céget azzal a feladattal, hogy tegye kereskedelmi forgalomba hozható termékké az e-papírt; ez a vállalkozás aztán 2001-ben összeállt a Philipsszel, és az elmúlt három évben kifejlesztettek egy olyan modult, amelyet – a Philips bejelentése szerint – nemrégiben értékesítettek a Sony e-könyvéhez. Ez a termék heteken belül megjelenik a japán boltok polcain – jelentette a Financial Times.
A Philips-E Ink és a Sony közös berendezésének 170 pixel/hüvelykes felbontása már felveszi a versenyt kontrasztosságban az általánosan elterjedt, hagyományos újságnyomtatáséval, és a szövegek cseréjéhez mindössze – hónapokig használható – elemekre van szüksége. A Philips e-papírja tömeggyártására készül, ellátja vele az informatikai ipar nagy OEM-jeit (original equipment manufacturers) és a Sonyhoz hasonló fogyasztói elektronikai cégeket.
Ez persze nem jelenti azt, hogy eldőlt a harc a hagyományos nyomtatás és az újfajta, elektronikusan cserélhető szövegeket megjelenítő lapok között. Az utóbbiak előnye, hogy nem igénylik a nyomtatási procedúrát, nincs időveszteség a tartalom közlésében, hiszen az újdonság elektronikus úton, hálózaton át is eljuttatható az olvasó e-papírjára. (A szövegek és a képek gyakorlatilag az olvasó kezében „nyomtatódnak rá” elektronikus újságjára.) Emellett az sem kizárt, hogy mozgóképek jelenjenek meg a felületen, igaz, ehhez már komolyabb áramforrás szükségeltetik. A hagyományos újság előnye az újdonsággal szemben az, hogy nem igényli az olvasótól egy eszköz (az e-papír) folyamatos hurcolászását, például utazás közben egyszerűen megvásárolható, majd eldobható.
A találgatások elkerülésére, a bizonytalanság csökkentésére több közös kísérleti projektet is indítottak nagy európai lapkiadók és a Philips. Az utóbbi szóvivője úgy véli, nekik az a dolguk, hogy rendelkezésre bocsássák a technológiát, a lehetséges felhasználási módok tesztelése az arra hivatott szakértők, a szerkesztőségek, a kiadók feladata. A skandináv résztvevőkkel indított E-reader projekt vezetője, Stig Nordqvist tapasztalataik alapján úgy véli, „az e-papír 15 éven belül mindent megváltoztat a lapkiadásban, amiből az újságok fognak hasznot húzni”. Ugyanakkor hozzáteszi: „forradalmi változás lesz, de nem lenne értelme azon vitatkozni, hogy mi történik, ha/amikor a változás végbemegy, inkább fel kell készülnünk az átalakulásra, semmint jóslásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban”.
Komócsin Sándor
