Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mindenekelőtt érdemes tisztázni a pénzmosás fogalmát - mondja Zimmer. Praktikus megközelítésben a pénzmosás az, amikor valaki(k) valamilyen törvénytelen módon szerzett bevételt megpróbálnak törvényes úton szerzettnek beállítani. Erre a banki szférában egyebek között a sorozatos átutalások, a nagyobb összegű készpénzes tranzakciók hívhatják fel a figyelmet. A pénzmosás elleni törvénynek természetesen számos előírása van, de induljunk ki a legegyszerűbb feladatból. A nagy összegű készpénzes tranzakciók jelentési kötelezettsége tulajdonképpen két, nem is olyan összetett részfeladatot ró a pénzintézetekre. Figyelniük kell az egy összegben felvett készpénz nagyságát, illetve az egyazon számláról rövid időn belül, különböző fiókokból felvett készpénzt, amelyek együttesen szintén átléphetik a jelentési kötelezettség összeghatárát. Ezek egyike sem különösebben bonyolult feladat, gyakorlatilag minden banknál rendelkezésre áll az informatikai háttér, amelyből ilyen irányú jelentések lekérhetők, amelynek alapján azután elkészíthetők a jelentések - mondja a szakember. Természetesen annak elbírálása, hogy az adott tranzakció pénzmosásgyanús-e vagy sem, nem a bank feladata, erre csak a rendőrség jogosult és képes, a bankokból érkező információ alapján.
A bankok tehát figyelnek az ilyen tranzakciókra, és jelentik azokat, eleget téve ezzel a törvény vonatkozó passzusainak. Az ördög, mint mindig, itt is a részletekben rejlik - folytatja a szakember. Ugyanis az eljárás csak annyiban egységes, hogy minden banknak jelentenie kell valahogy, ha ilyen tranzakciót észlel. A jelentést azután papíron elküldik a rendőrség illetékeseinek. Egységes formátumról azonban szó sincs, csak tartalmi megkötések vannak. Így azután van, aki táblázatot készít, van, aki valamiféle szöveget, van, aki csak a szükséges adatokat írja le. A bankok nézőpontjából úgy látszik, hogy a rendőrség azután ezzel az alkalmasint több ezer papír formátumú, csak tartalmilag hasonló jelentéssel kezd valamit. Hogy pontosan mit, azt nem lehet tudni, mert a kérdést igen bizalmasan, titokként kezelik. Rengeteg papírról van szó, mert a bankok inkább fölöslegesen jelentenek tranzakciókat, mint hogy a kötelességüket elmulasszák.
El sem tudom képzelni, hogy a papíralapú jelentéseket hogyan lehet egymással és különböző adatbázisokkal, nyilvántartásokkal összevetni - hangoztatja Zimmer. Ez a rendszer így nem sok mindenre használható, legfeljebb ha utólag gyanús lesz valami, akkor visszakereshető, hogy a bank annak idején egyébként jelentette-e vagy sem. A törvény passzusai talán alkalmasak a pénzmosás szankcionálására, de a nagy tömegű papírhalmaz feldolgozási nehézségei miatt a megelőzésre sokkal kevésbé.
A szakember informatikusként ajánl megoldást a problémára. Az ilyen jelentések hatékonyságát több lépésben, a következő módon lehetne növelni - mondja. Első körben egységessé kellene tenni a jelentések - még mindig papíralapú - formáját, mondjuk egy erre a célra rendszeresített űrlappal. Ezt azután a banki rendszerek egységesen, nagymértékben automatizálva tölthetnék ki és a rendőrségi feldolgozás is egyszerűbb volna.
A második körben a rendőrségnél kiépíthető volna egy olyan informatikai struktúra - ennek persze már komolyabb költségei lennének -, amely az egységes jelentéseket egy adatbázisban feldolgozza, szintén automatikusan.
A harmadik lépésben, immár viszonylag egyszerűen, össze kellene kötni a rendőrségi adatbázist a banki rendszerekkel, hogy a jelentések eleve elektronikus formában feldolgozva érkezzenek be a testület illetékeseihez. Ez sem ördöngösség, a PSZÁF-jelentések tekintetében ez már jó ideje kiválóan működik.
Végül, de ez már-már az utópia határait súrolja, létre lehetne hozni egy országos, integrált adatbázist, ahol minden egyes tranzakciót átfuttatnak, és amely adatbázis még a tranzakció befejezése, tehát a konkrét kifizetés előtt értesíteni tudná az illetékeseket arról, hogy mi készül. Természetesen nem az összes tranzakcióról, hanem a megfelelő, intelligens automata szűrő után csak azokról, amelyek nagy valószínűséggel valóban gyanúsak. Az ilyen intelligens, szűrő-osztályozó algoritmusok hatásfoka ma már nagyon jó. Az esetek 98 százalékában azonnal - akár emberi erőforrás igénybevétele nélkül - eldönthető, hogy nem pénzmosásgyanús egy-egy átutalás. A szakembereknek elég volna a maradék két százalékot - azt viszont minél alaposabban - ellenőrizni.
K. S.
Egy a pénzmosásokat figyelő it-rendszert később nemzetközi adatbázisokhoz is lehetne kapcsolni, ez azonban már tényleg a nagyon távoli jövő. A kezdeti lépéseket azonban feltétlenül meg kellene tenni, hogy a rendőrség hatékonyan érvényt szerezhessen a jogszabályoknak.
