Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Sok frissen alapított informatikai vállalkozás nem nagy pénzintézetek személyében keres finanszírozó partnert magának, hanem olyan kisbankokban, amelyek rugalmasabbak, ambiciózusabbak, aktívabbak a nagyoknál a kezdő vállalkozások pénzforrásainak felhajtásában. Ezeket a „techbankokat” a korábbi .com-fellendülés egyik jelensége – például a HARM pénzügyi csoport azóta legendássá vált példája – ösztönzi, nevezetesen az, hogy a kezdő bankok együtt tudtak nőni, gazdagodni a fejlődő, tőzsdére kerülő internetes start-up cégekkel. Kiindulópontjuk az, hogy a nagy pénzintézetek sok emberüket küldték el az elmúlt évek gazdasági visszaesése alatt, ezért most nem képesek odafigyelni a kicsi, újonnan alapított, ám ígéretes vállalkozások finanszírozási igényeire, problémáira, nem képesek levezényelni azok tőzsdei kibocsátását. „Óriási űr van a piacon, az új kisvállalkozók úgy érzik, rájuk nem figyel senki” – összegezte üzleti lehetőségeik alapját Michael T. Moe, a ThinkEquity kisbank vezérigazgatója a Business Week tudósítása szerint.
Egy dologról azonban megfeledkeznek az új pénzintézetek alapítói, mégpedig arról, hogy a nagyobbak is tanultak a korábbi .com-boom tanulságaiból. Így aztán most ők sem akarnak lemaradni a következő fellendülésről. Egyikük, a Charles Schwab & Co. befektetési bank például megállapodást kötött a Perseus Group kisbankkal, amely szerint az utóbbi által levezényelt első tőzsdei kibocsátások alkalmával kínálni fogja a börzére jelölt reményteljes cégek papírjait intézményi befektetőinek. Más nagyok – rácáfolva arra a feltételezésre, hogy túl sok emberüket küldték el a közelmúltban – maguk is elkezdtek friss techcégeket keresni befektetési célokból, míg megint mások a technológiai iparhoz értő pénzügyi szakembereket vettek fel hasonló feladattal.
Szakértők szerint keresztülhúzhatja a bankárok számítását, ha a régi módszerek szerint menedzselik a tőzsdei kibocsátásokat, nevezetesen ha a bevezetésekben részt vevő vállalkozásoknak továbbra is ugyanaz a pénzintézet végzi a bankszolgáltatásokat, amelyik meghatározza részvényei kibocsátási árát. A „kedvező értékbecslés a pénzintézeti partneri szerződésért cserébe” elvének alkalmazása a vállalatok valós értékének eltorzításához vezet, aminek hosszabb távú egyenes következménye a csőd. Ezt a veszélyt, úgy tűnik, a jelenlegi üzleti mozgolódás több szereplője is felismerte. A Schwab például abban maradt a Perseusszal, hogy az általuk közösen kezelt vállalkozások esetén nem osztoznak a Perseus banki díjbevételein, mert ennek nyomán ellenérdekeltség alakulna ki a Schwab és saját ügyfelei, a cégbe befektetni szándékozó intézményi invesztorok között. (A Schwabnak ugyanis így hasznos lenne, ha valós értékénél drágábbnak tüntetné fel a finanszírozott vállalkozást, mert ennek nyomán több jutna neki a bankszolgáltatások díjából.) Ezzel szemben a Schwab a Perseus vállalkozásainak tőzsdei forgalmából részesedik, ami arra ösztönzi, hogy minél több befektető partnerének ajánlja azok részvényeit.
Még radikálisabb megoldást választ a torz cégértékelések elkerülésére a W.R. Hambrecht & Co. kisbank, amely egyszerűen elhagyja az első tőzsdei kibocsátásokat megelőző – intézményi befektetőkkel történő konzultációkon alapuló – vállalatértékelést, ehelyett módosított árveréseket szervez, amelyeken a befektetők ajánlatai alakítják ki a kibocsátandó részvények árát.
A kérdés most már csak az, hogy tényleg visszatérnek-e a „boldog békeidők”, azaz lesz-e sok ígéretes vállalat, amelyet tőzsdére lehet vinni a fogyasztók, a technológia fejlesztői és nem utolsósorban a pénzemberek örömére.
Komócsin Sándor
