Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Hogyan került nőként egy olyan „férfiszakmába”, mint az informatika?
– Nem hiszem, hogy ez a férfiak birodalma lenne. Sok nő foglalkozik főleg az informatika üzleti, értékesítési, marketingoldalával, itt, a budapesti LLP-irodában körülbelül fele-fele a nő-férfi arány. Én korábbi munkahelyemen kerültem kapcsolatba a számítástechnikával, ahol részt vettem egy az üzletkötőket támogató szoftver megalkotásában, tesztelésében és bevezetésében. Üzleti oldalról kellett tehát megértenem, mire való az a program és általában a vállalati gazdálkodás informatikai támogatása. Az LLP-vel akkor kerültem kapcsolatba, amikor az MBA-képzés részeként ennél a vállalkozásnál töltöttem a szakmai gyakorlatomat. Az akkor végzett munkám alapján bízott meg aztán Adam Bager, a cég vezetője egy projektmenedzseri feladattal, majd ajánlott állást Prágában.
– Eszerint egy multi helyett egy kisebb vállalatot választott. Tudatos döntés volt ez vagy az élet hozta így?
– Korábban is előnyben részesítettem a kisebb, átláthatóbb, „családiasabb” szervezetet a nagyobbnál, ahol mindenki csak kicsiny fogaskerék a nagy gépezetben. Az LLP nagyobb feladatot adott, mint amit egy multi kínálhatott, de izgalmasabb munkát és nagyobb eredményt is kínált, olyan környezetben, ahol a munkatársak ismerik egymást, adott esetben segítenek egymásnak a munka elvégzésében, még ha nem is ugyanazon a területen dolgoznak.
– Ön ugyan később tulajdonossá is vált az LLP-ben, ennek ellenére egy nagyobb vállalat biztonságosabb jövedelemforrásnak tűnik, mint egy kicsi.
– Nem értek ezzel egyet. Az informatikai iparban számos nagy reményű vállalkozás ment tönkre vagy bocsátotta el sok alkalmazottját az elmúlt két-három évben. Sok vállalatot felvásároltak, nagy cégegyesüléseket is láthattunk – úgy vélem tehát, hogy egy vállalat sikeressége nem függ a méreteitől. A költségekre persze mi is nagyon odafigyelünk, de előbb faragunk le bármilyen tárgyi kiadásból vagy például a marketingbüdzséből, mint a bérkeretből. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megtartsuk a tapasztalt, képzett kollégákat; inkább elhalasztjuk a béremelést, mint hogy elküldjünk valakit. Szerencsére idén ilyen gondunk nem volt: négy fővel gyarapodtunk, és jövőre is fel akarunk venni nyolc új munkatársat.
A profitot egyébként folyamatosan visszaforgatjuk a cégbe a további fejlődés érdekében, ezért a tulajdonosi státusom nem jelent részvénytulajdont, osztalékot, hanem csupán azt, hogy ha egyszer majd eladjuk a vállalkozást – amit egyelőre nem tervezünk –, akkor ebben tulajdonosként veszek részt. A tulajdonossá válás lehetőségét egyébként nyitva tartjuk, és ha valaki munkájával kiemelkedően bizonyítja rátermettségét, akár részese is lehet a vállalkozásnak.
– Bizonyára azért alapította ön a budapesti irodát, mert szülei magyar származásúak. Elkerülhetetlen volt a „hazajövetele”?
– Mindenkinek személyes, egyéni döntése, hogy hol éli le az életét: a születési helyén vagy attól távol. Az emberek többsége szerintem az előbbi mellett dönt. A papám mindig szerette volna, ha visszajövünk Magyarországra, én pedig szerettem volna valahol Európában munkát találni. Az MBA-gyakorlat nyomán véletlenül alakult úgy, hogy ez Kelet-Közép-Európa, azon belül Magyarország lett. Ma már itt vagyok otthon, nyolc éve élek Budapesten és nem is akarok innen elmenni.
– Ezt a régiót választja, ahol – ahogy mondani szokták – nem működnek a dolgok?
– Nehogy azt higgye, hogy Amerikában sokkal kisebb a bürokrácia, sokkal kevesebb bosszúság éri az embert. A nővérem nemrég számolt be arról, hogy egy csőtörés javítására vasárnap kellett mesterembert hívnia, aki a hét végére és az esős időre hivatkozva 200 dolláros óradíjat kért a megszokott 50 helyett...
– Nem hiszem el...
– Pedig így történt. Nyolc éve élek Kelet-Közép-Európában, azóta rengeteget fejlődött minden. Prágában az első időkben szinte csak undok eladókkal találkoztam a boltokban – ilyen helyen egyébként sose vásárolok –, ma is vannak még ilyenek, de sokkal ritkábban botlom beléjük. A versenyben hosszabb távon kiválasztódnak azok, akik jó szolgáltatást nyújtanak, és ez a világon mindenütt javítja az élet minőségét.
