Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Mennyire fontos dolog egy vállalati informatikai szakember életében az e-társadalom, e-Magyarország problémaköre? – kérdeztük Matlák Tamást a Grepton Informatikai Rt. igazgatósági tanácsadóját.
– Számomra ez a terület azért érdekes, mert ötvöződik benne a társadalom- és a szervezéstudomány, a szociológia és az informatika, és ez szinte egyedülálló kihívásokat jelent az e-szolgáltatások megvalósításánál. Mint szakember tehát szívesen részt vennék az elektronikus államigazgatási szolgáltatások kialakításában, odafigyelek az ezzel kapcsolatos eredményekre, úgy vélem, mind a saját életemet, mind mások életminőségét jelentősen javítaná, ha sok mindent elektronikus úton, az otthoni, munkahelyi számítógépéről, hivatalba járkálás nélkül el tudnánk intézni, de tapasztalataim szerint a szakma, az informatikai szállítók túlságosan sokszor ütköznek falakba, amikor lépéseket tennének az e-Magyarország megteremtését szolgáló projektek indításának irányába. Így aztán napi munkámban ez a terület egyelőre a háttérbe szorul.
– Vett már részt konkrét munkákban?
– Inkább közvetve, de egy esetben közvetlenül is részt vettem az ügyintézést elektronikus útra terelő feladat megoldásában. Látszólag nem sok köze van az e-társadalom fogalomköréhez, mégis rokonterületnek tartom az elektronikus banki rendszerek kialakítását. Hat évvel ezelőtt, még a korábbi munkahelyem megbízásából részese voltam e-banki rendszerek létrehozásának. Ezek lényegük szerint ugyanazt, a távolból történő ügyintézés lehetőségét nyújtják, mint amit az e-igazgatás lehetővé tehet. A Greptonnal az egyik nagy önkormányzattal működünk együtt az elektronikus szolgáltatásokat megalapozó rendszer kialakításában, azonban sajnos ez a projekt nagyon lassan halad. Ennek az a legfőbb oka, hogy az ügyfeleknek nyújtott gyors, rugalmas, könnyen kezelhető e-megoldásokhoz a hivatal belső folyamatainak is hasonlóképpen kellene működniük, ami olyan átalakításokkal járna, amelyeket nehéz keresztülvinni.
– Hogyan kell ezt a belső átszervezést konkrétan elképzelnünk? Az elektronikus időpontfoglalás nem féltetelez ilyen változást?
– Az időpontfoglalás távolról történő elintézésének lehetősége, amit például nemrégiben a Magyarország.hu-n keresztül bevezettek, jó dolog, de csak a csírája az elektronikus ügyintézésnek. Részben azért nem nevezhető áttörésnek, mert nem módosítja számottevően a hivatalon belüli folyamatokat. Egy ennél bonyolultabb, mégis egyszerű ügy, mondjuk egy közterület-foglalási engedély elektronikus elintézése már alaposabban felbolygatná a szokásos ügymenetet. Ennek az engedélynek a kiadásához több ügyosztály hozzájárulására van szükség, a városképért felelős szervezeti egység mellett esetleg a közegészségügyi is beleszólhat stb. A kérelmező beadványa így vándorútra indul, iktatókönyvekbe, átadókönyvekbe kerül, mindenütt aláírják, pecsételik, esetleg kiegészítést kérnek, egyszóval papíron ját kézről kézre. Ebből következően nem sokat javít az ügyintézés hatékonyságán, ha egy ilyen kérvényt elektronikus úton adnak fel, de attól kezdve a hagyományos módon bírálnak el. Csak akkor érhető el a kívánt hatás, ha maga a belső engedélyezési folyamat is elektronikus útra terelődik. Ez azonban azt jelenti, hogy teljesen át kell alakítani a korábbi munkavégzést, meg kell válni a jól bevált szokásoktól.
– Elvileg ez nem tűnik nagy gondnak. Sokan tapasztaltuk mennyivel kényelmesebbé teszi az irodai munkát a számítógép.
– Olyan munkahelyeken, mint például az újságszerkesztőségek, ahol 10-15 éve használnak számítógépet, valóban belső igény a rendszerek kiterjesztése, például annak lehetővé tétele, hogy a szerkesztő elektronikus úton, a saját gépéről, néhány gombnyomással hozzáférjen a lap archívumához, ahhoz, amit adott témában korábban megírtak. Ugyanakkor egy olyan önkormányzatnál, ahol a főosztályvezetőnek nincs PC-je, csak a titkárnőjének, és hallani sem akar arról, hogy megtanulja azt használni, már más a helyzet. Neki is jobb lenne, ha az ügyiratok előzményeihez elektronikus úton férne hozzá, nem kellene valakit leküldenie keresgélni az irattárba, de mivel nem ismeri a komputereket, nem juthat el ahhoz a gondolathoz, hogy ő maga igényelje ezt a lehetőséget.
– Úgy véli tehát, hogy a hivatalok részéről nem elsősorban a pénzhiány vagy a technológia fejletlensége lassítja az e-igazgatás fejlesztését, hanem szemléletbeli problémák.
– Nem ilyen egyszerű a helyzet. A kisebb önkormányzatoknál pillanatnyilag áthidalhatatlan gondnak látszik a pénzhiány. Néhány tíz- vagy százmilliós költségvetésükből csak mindig a legégetőbb gondjaikat próbálhatják meg orvosolni. Esetükben abban reménykedhetünk, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtása enyhít ezen a problémán. A nagyobb helyhatóságoknál, állami szervezeteknél azonban valóban ennél súlyosabbnak, és nehezebben orvosolhatónak tartom a szemlélet megváltozásának igényét.
Ami a technológiát illeti, rendelkezésre állnak az e-közigazgatáshoz szükséges megoldások, a megbízható azonosítás, a kommunikáció, a testre szabás stb. lehetőségei. A személyi feltételek azonban több szempontból is problematikusak. Egyrészt kevés a motivált fiatal tisztviselő, a gyenge fizetések, a lassú, nehezen tervezhető előrejutás miatt ha meg is lenne bennük a készség, hogy élére álljanak a változásoknak, mire olyan helyzetbe kerülnek, hogy döntéseket hozhatnak, belefáradnak a napi küszködésbe. Másrészt az elektronikus szolgáltatások hatékonyabbá – kevesebb egyeztetéssel, egyszerűben, gyorsabban működővé –, átláthatóbbá tennék a hivatalok munkáját, ami végül is elkerülhetetlenül azzal járna, hogy többen elvesztenék az állásukat.
– Mit ért az átláthatóságon?
– Mind az ügyfél, mint a hivatal jobban belelátna a másik dolgaiba. Az előbbi példához visszatérve: a kérvényező a gépéről figyelemmel kísérhetné, hogy az ügye éppen hol tart, melyik ügyosztály kezeli – mellesleg az elektronikus kapcsolatban kérhetnének tőle például kiegészítő dokumentumokat –, így látná azt, ha napokig, hetekig jegelnék a kérelmét és reklamálhatna emiatt. A másik oldalról, ha például az APEH készíti el az szja-bevallásainkat, akkor rá van kényszerítve, hogy összeszedje a szükséges igazolásokat, nem arra hagyatkozik, amit a bevalló a tudomására hoz, tehát jobban beleláthat az adózó jövedelmi helyzetébe.
– Mennyiben akadálya az e-Magyarország kialakulásának a felhasználók komputerbutasága?
– Nagyon különböző ma már az emberek hozzáállása a számítógépekhez. Az olyan vállalatnál dolgozó, napi munkájában gépet használó, reggeltől késő délutánig a munkahelyén lévő alkalmazottaknak, mint például amilyen én vagyok, természetes igénye és lehetősége, hogy például elektronikus úton adja fel a lottóját, intézze a banki ügyeit és ezt tenné, ha lehetne, hivatali problémáival is. A fiatalok fogékonyak az informatikára, ezt segíti az oktatás is, amely megadja az alapismerteket. Szerencsés esetben az iskolások elviszik a családjukba is a tudásukat, az igényüket az eszközök használatára, amivel javítják a teljes népesség készségeit is. Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy az otthoni rendszerek összeszedése, a nagy sebességű internet-hozzáférés díja súlyos százezrekbe kerül, amit nem mindenki engedhet meg magának.
– Nem feltétele az e-igazgatásnak, hogy beszéddel legyenek irányíthatók a komputerek?
– Nem hiszem, hogy erre kellene várnunk. Az IVR (Interactive Voice Response) rendszerek alapvetően pótolják ezt a lehetőséget, hiszen arra szinte bárki képes, hogy a megadott lehetőségek szerint benyomkodja a telefonján a megfelelő számgombokat. Nem kerültem ugyan kapcsolatba olyan önkormányzattal, ahol telepítettek ilyen megoldásokat, de elvileg nincs ennek semmi akadálya, mivel nem lényegi különbség, hogy az IVR mondjuk banki vagy államigazgatási ügyintézést segít. Igaz ugyanakkor, hogy sokak idegenkedése a számítástechnikától csak hosszabb távon enyhülhet.
– Végül is mi lehet az e-társadalom terjedésének legfőbb akadálya?
– A hivatalok belső átalakításának nehézségét és az emberek előbb említett tartózkodását emelném ki. A pénzhiány súlyos gond, de az uniós csatlakozás után közösségi pénzekből is viszonylag komolyabb források juthatnak az e-szolgáltatások fejlesztésére. Felmerülhet még, hogy az államot irányító politikai erők, a mindenkori kormányok elszántsága megfelelő-e. Tapasztalataim szerint a hazai viszonyokhoz képest elég elszántak a politikusok az e-közigazgatás fokozatos bevezetésére. Vannak olyan országok, például Észtország, ahol nagyobb volt a lendület – ott létező dolog az e-Észtország –, de ezen a téren a hazai politikai akarat is elég erős.
– Mivel járulhatnak hozzá a mielőbbi eredményekhez az it-szállítók?
– A korábban említett falak ostromlása eléggé elvette a kedvét a szakmának, ezért – bár a háttérben folyik e-igazgatási megoldások fejlesztése – erejüket inkább az üzleti szféra igényeinek gyorsabb eredményekkel kecsegtető kiszolgálására fordítják. Figyelembe véve az államigazgatási szervezetek anyagi lehetőségeit és a hatékonyság követelményét, mindenképpen tipikus, többé-kevésbé bárhol telepíthető, szinte „dobozos” rendszereket kell kialakítanunk és arra kell felkészülnünk, hogy ne csupán egyszerre, hanem lépésről lépésre, mindig egy bizonyos igazgatási feladatot megoldva is tudjuk telepíteni azokat. Így teszünk a Greptonnál mi is, és ebben szerencsére – lásd a korábbi utalást az e-banki rendszerekkel való hasonlóságra – igen nagy mértékben hasznosítani tudjuk a nagyvállalati rendszerek kialakítása során szerzett tapasztalatainkat.
– Mi az e-Magyarország fontosabb hozadéka: a nagyobb kényelem vagy a hatékonyság növekedése?
– A hatékonyság javulása. A kényelmesebb ügyintézés egyrészt eredménye az átállásnak, másrészt hajtóerő, ami arra ösztönözheti az embereket, hogy igényeljék, és ha lehet használják az e-ügyintézési lehetőségeket.
Komócsin Sándor
