Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Át kell térni egy integrált vállalati szolgáltatási portfólió aktuális költségeinek számítására a jelenlegi, az informatikai infrastruktúra életciklusát alapul vevő módszerről - állítják a Meta Group piackutató szakértői. Ez lehetővé teszi, hogy kiszámítsák az eszköz- és szolgáltatáscsokor birtoklásának mindenkori költségét, szemben az állomány egyes elemei bekerülési költségeinek egyszerű összegzésével. 2005-ig a Windows- és Linux-alapú szoftverek, továbbá az Intel-processzorok fejlődése 18 hónapra rövidíti le a hardverek és kilencre a berendezésfrissítések életciklusát, miközben az it-szolgáltatások és a programrendszerek élete bonyolultságuk és integrálásuk komplexitása miatt meghosszabbodik. Az átfogó projektek és alkalmazásfejlesztések, a hálózatok bővülése három-öt évre bővítik a fő rendszerek életciklusát. Mivel a platformok "menet közben" fejlődnek, a cégek it-szervezeteinek (itO-k) folyamatosan tesztelniük kell a hardverek és a szoftverek együttműködését (nem elég egy-egy projekt indulásakor elvégezni ezt a munkát), ami növeli a költségeket és bonyolultabbá teszi azok elszámolását az idő előrehaladtával. A Meta elemzői ezért úgy vélik, az itO-k választhatnak ugyan aközött, hogy egy-, két-, három- és több éves, vagy 9, 18, 36 hónapos ciklusokban összegzik az informatikai kiadásokat, de azt nem tehetik meg a továbbiakban, hogy vegyesen éves, illetve havi időtávú elszámolásokat alkalmaznak. Ezen ciklusokban mind a projektekre, mind a teljes it-portfólióra vetítve értékelni kell a kiadásokat. A helyzetet bonyolítja, hogy mindeközben az üzleti folyamatok is felgyorsultak, ami arra kényszeríti a vállalati informatikai szervezeteket, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak az új igényekhez. A hatékonyság érdekében igyekezniük kell gondoskodni arról, hogy a meglévő infrastruktúra képes legyen minél többféle vállalati tevékenység kiszolgálására, ám így annak költségeit egy másik vetületben, az üzleti folyamatokra terhelve is számba kell venni.
A projektciklusok hossza átlagosan három év. Ha ezt az időszakot le akarjuk rövidíteni, akkor figyelembe kell venni, hogy ehhez igénybe kell vennünk a meglévő it-rendszerek kapacitásait. Ha az időtáv megnő, akkor fennáll a veszély, hogy az időközben alaposan elavult technikáról nehezebb lesz átállni az újra, gondot okozhat, pluszkiadásokkal járhat a régi alapokra fejlesztett részrendszerek áttelepítése. Hasonló a helyzet a szintén átlagosan hároméves finanszírozási ciklusokkal: rövidítés esetén túl drágának jelenhet meg a vállalat könyveiben egy-egy projekt, hosszabbításkor viszont rejtett kiadások, például nem várt szervizköltségek növelhetik a projektbüdzsét.
A hardverplatformok életciklusa, mint már említettük, 18 hónapra rövidül, ami arra kényszeríti az itO-kat, hogy a programrendszerek telepítésekor számoljanak az "alattuk lévő vas" változásával, vegyék figyelembe ennek anyagi kihatásait. Hasonló probléma a gépfrissítések (szintén említett) 9 hónapos jelentkezése, igaz, ezek segítik a platformok használhatóságának meghosszabbítását és ezzel javítják azok ár/teljesítmény arányát. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy az új elemek beépítése tesztelést igényel, ami költséges. Mérsékli mindezeket a kiadásokat a gépekhez, berendezésekhez adott egy-három éves jótállás. Ezeket minden eszköz esetén, azaz a portfólió egészére vetített elszámoláskor pozitív tételként lehet figyelembe venni. További esélyt ad a megtakarításra, ha az itO-k követik az it-szállítók 6-18 hónapos kereskedelmi ciklusát. Ezek kifutásakor ugyanis akár 5-10 százalékra ugrik az elérhető árengedmények aránya, amit érdemes kihasználni.
Ami a szoftverek oldalát illeti, ezen a fronton a fejlesztő keretrendszerek (.Net, J2EE, COBRA, DCE) jelentik a legstabilabb tényezőt. Ezek életciklusa 5-10 év. Előre nem látott kiadásokat okozhat, ha egy vállalat túl gyorsan "bevállal" egy ilyen alapstruktúrát, még azelőtt, hogy a standardok letisztultak volna. Ekkor ugyanis az utólagos alkalmazkodás elkerülhetetlenül anyagi terhet okoz. Ugyanakkor nem szabad késlekedni a fejlesztőkörnyezet kiválasztásával, mert az jelentősen növelheti az arra alapozott projektek kockázatát. A nagy termékváltások - operációs rendszerek, adatbázis-megoldások - követése alapfeladata az itO-knak, az ezekhez kapcsolódó, egy-két évente jelentkező tesztelési, telepítési költség alapeleme az it-portfólió elszámolásának. Kisebb a gond a 6-12 hónaponként megjelenő hibajavításokkal, funkcióbővítésekkel, amelyek ára megtérül a programok javuló teljesítményeiben.
A támogatás költségei a projektek életciklusához igazodóan teríthetők szét. Nem szabad elfelejteni, hogy a három-öt éves periódusok végén a szolgáltatók szeretik újraértékelni tevékenységük árát, hozzá akarják igazítani azt az inflációhoz stb. Ilyenkor sokszor szívesebben ajánlják a vevőnek azt, hogy cserélje le rendszereit, mint azt, hogy folytassa a meglévő fenntartását. Ezt a nézőpontot annak függvényében célszerű figyelembe venni, hogy a hardverinfrastruktúra éppen megérett-e a kiselejtezésre, illetve hogy a szoftverek amortizációja eljutott-e már abba a szakaszába, amikor azok leváltása anyagilag nem jelent indokolatlan pluszterhet.
